Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Huber Lipót: Jézus Krisztus emberi származása
^^^mmm₪mm₪₪₪₪₪₪m₪₪₪₪₪₪₪m₪₪m — 515 — generatio, hanem természetfölötti, csodálatos módon foganta- tott a Szűz méhében. Már most azt kérdjük: miután Jézus Mária révén van Dávid vérszerinti utódjaként föltüntetve, — mégis itt József nemzetségfáját vitatni, kinek Jézus nem volt valóságos fia, nem vall-e mégis kissé szokatlan föl- fogásra ?!'... S vájjon föltehetö-e Lukácsról, hogy ellentmond magának, a nélkül, hogy észrevette volna ?! . . . De hiszen — vetik ellen — e nemzetségfában Mária nincs is említve, hanem József van megnevezve a Héli és Jézus közti kapcsoló íz gyanánt; mi jognál fogva hozzuk tehát Máriát e származási jegyzékbe ? . . . Két kérdésre kell itt felelnünk: vájjon Mária csakugyan Hélinek volt-e leánya ? ha igen, akkor miért nem neveztetett meg ö, miért szerepel itt helyette férje, József? A mi az első kérdést illeti, arra a keresztény ősi ha- gvomány ép úgy, mint maguk a zsidók határozott igennel felelnek. A keresztény traditio szerint1 Mária atyja ugyan Joachimnak neveztetett, de Joachim — D'p'IJT ־־־ annyi mint Heliakim vagy Eliakim — םיקילא — mely utóbbbinak rövidítése a Heli vagy Eli név. Hogy e nevek csakugyan synonymák, egyjelentésüek, bizonyítja etymologiájukon kívül2 azon körülmény is, hogy az ó-szövetségi Szentírás. könyvei- ben gyakran fölcserélvék; így pl. Judith könyvében ugyan- azon főpap, ki Manasses király idejében viselte a főpapi mél- tóságot. majd Eliakimnak,3 majd Joachimnak 4 neveztetik: ugyanezt bizonyítja a Királyok IY. könyve, a Krónikák I. és 11. könyve is, melyekben Józiás fia, Judeának utolsó1 V. ö. Epiphanius «Oratio de laude beat. Virg». és Joannes Damascenus — -f- 754 körül — «De fide orthodoxa» II. c. 5. 2 Mindkettőnek etymologice ez a jelentése: Isten fölállít, — föl- segít, vagy: Isten segítsége. Össze van ugyanis téve e két név ezen alkotórészekből: וה', a mi nem egyéb, mint e tetragrammatonnak .״nn'-nak rövidített alakja, és ugyanazt jelenti, mint az D\*I7K-nek Eliakimben előforduló rövidítése (לא) t. i. Istent; — továbbá D'p'-ból, mely םוק igéből deriváltatik s a Kai nevű alapformában jelent: föl- kelni, — a factitiv Hiphil formában pedig: fölállítani, fölsegíteni stb. s Y. ö. 4. 5. 11. 4 U. ö. 15. 9. 33
