Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Bita Dezső: Hit, ész, tudomány
— 499 — azt, a mit hiszünk, érteni.1 A hit Staudenmaier kifejezése szerint az ö dialektikájánál fogva szoros értelemben vett tudományos ismeretet is fejleszt ki magából, a mennyi- ben t. i. a hívőnek eszméletét magára vonván, lassanként tartalma minden kincseit teljes értékökben föltárja, mint el- vitázhatatlan bizonyosságon alapuló s egymás közt szükség- kép összefüggő igazságok rendszere tűnik föl előtte. A tudó- mányos vizsgálat ugyanis csak ott éri végét, hol a hit tárgya nemcsak lehetséges, hanem egyszersmind szükséges igazság- nak mutatkozik.1 2 Alig van magasztosabb föladat, mint a hit igazságainak homályát, részleteit fejtegetni, s oda törekedni, hogy a mit hiszünk, tehetségeinkhez képest tárgyból merített okokkal is védhessük. Hiszen a hit legnemesebb elmeképzés, s a hit- igazságok észtehetségeinknek épen azt az összhangzást szer- zik meg, mely által a végtelen észhez közelíthetünk. Ha tehát Isten akarta, hogy hit által közelítsünk hozzá: a hit- igazságok fejtegetését fölfogásunk korlátái közt el nem tilt- háttá. A józan gondolkodás által hitünk nemcsak nem veszt, hanem erösbül, mert annak eredménye más nem lehet, mint újabb ok a meggyőződésre: tudom, kinek hittem.3 Igaz, hogy a tárgyilagos hit igazságai, mivel Isten csalhatatlan ki- nyilatkoztátásán alapulnak, minden kritikai bizonyítékon fölül- állnak, de az emberre nézve szükséges, hogy azok hódolatot követelő okokra vezettessenek vissza, s ezt eszközölni ma- gasztos tisztje a tudománynak, mit az által teljesít, hogy leszállva a hit szelleme mélységébe, onnét kutatja föl, mint fejlődnek egy alapeszméből s alakulnak szigorú következetes- séggel eleven szerkezetté a hit czikkei, úgy, hogy közülök egyet sem lehet helyéből mozdítani a nélkül, hogy az egész szervezet romba ne dőljön; e mellett a tudás egyéb nemei- bői merített ismereteket is felhasználja, hol azokat czélszerük- nek találja, akár az igazság bővebb földerítésére, akár a tévely 1 Advers. Roscel. L. I. c. 2. 2 V. ö. Kuhn : Über d. Glauben und Wissen. 1839. 3 Tim. II. 1, 12. V. ö. Márkfi: Hitkételyek. 75—86. 32*
