Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Bita Dezső: Hit, ész, tudomány
hogy a nap nem létezik : midőn a kör kerek, a gondolatnak nincs megengedve, hogy azt szögletesnek gondolja. Ily általánosság- ban ugyanis a szabadságban a gondolkozás anarchiája is benfog- laltatik, ez pedig nem egyéb, mint az ész függetlenségével való visszaélés. Az ész kötve van bizonyos alapigazságokhoz, mind megannyi föltételekhez, melyek reá nézve törvények. Ezeket nem maga hozta, mert akkor tőle függnének s nem ö tőlük, s nem is köteleznék öt; léteiével együtt, melyet nem önma- gától bir. mint korlátok adattak, ezeknek szükségkép alá kell magát vetnie, ha nem akar elveszni a zűrzavarban. Az em- béri ész természetesen függ a teremtetlen észtöl. melynek ö csak utánzata, árnyéklata, függ a minden igazság forrásától. A józan gondolatszabadságot a hit nem akadályozza, maga az apostol mondja, hogy engedelmességünk legyen ész- szerű, de miként a tengernek megvannak partjai, melyeken habjai megtörnek, úgy az emberi szellem szabadságának ha- tárai is ki vannak mérve, melyeken túl, ha kicsapong. az Istentől megállapított örök rendbe, akarata- s gondolatába, tehát minden szabadság forrásába ütközik. Istennel szemben, kitől szellemi lényünk függ. korláttalan szabadságot követel- nünk nem lehet, mivel minden e rendbeli, de más tehetségeink is tőle veszik eredetöket. Ha tehát Istennek üdvünk s létünk föltételeit tetszése szerint megszabni jogában állt, oly alá- rendelt szellem, mint az emberi lélek, forrásától nem szakít- hatja el magát: ez nagy paradoxon lenne. Már az ész azon hiányossága, hogy a hit igazságait ön- magától fölfedezni, s miután kijelentettek is, önmaga a tévelyek- töl Isten segélye nélkül megóvni nem 'tudja, az emberi szellem határait mutatja. A lomb csak törzsén virulhat, az emberi ész is az isteni ész alá van vetve; csak akkor köve- telhetne az ész függetlenséget, ha a lélek önmagának lett volna kútfeje, önmagának adott volna léteit, önmagától való volna De mint teremtmény az örök gondolatnak, örök Igének kegyelemből való kifolyása lévén, akarva, nem akarva Terem- tője akaratához kell magát alkalmaznia; más szellemi kör lelki tehetségeire nézve nem létezhetik, mint a melybe Isten — 496 —
