Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Bita Dezső: Hit, ész, tudomány
öt helyezte. De ez a függés nem semmisíti meg a szabadsá- got, hanem csak irányozza, vezeti azon ösvényre, a melyen előtte világítanak az örök igazságok, a melyeket óhajtania, vagy a melyek után törekednie érdemes volna. Ezen istenileg megállapított rendben foglal helyet azon szép szabadsága is az esznek, hogy Isten kijelentett örök igazságait nemcsak szaba- dón elfogadhatjuk és szabad elhatározásunk után hiszszük el azokat: hanem, hogy egyúttal elég lelki világosságunk van arra, hogy azokat Isten örök igazságai gyanánt ismerjük föl s így szabadságunk sérelme nélkül azoknak lövésére magun- kát kötelezzük is. A szellem csak akkor igazán szabad, ha az igazság bir- tokába jut, s attól el nem pártol, ha tévelygései kötelékeitől megmenekült. A bölcselők szerint is az ész annál szabadabb, minél kevesebb homály és tévely zsibbasztja működését. Már pedig a hit isteni tekintély által van a tévedés ellen bizto- sítva, de a hitben, midőn az ész csak az isteni tekintélynek hódol, igazi szabadsága is itt leli valódi elemét. Van az ein- bernek egy nemes büszkesége, hogy oly igazságokban, melye- két elfogadva legcsábítóbb ingereit fékezi, emberi hatalmat, beavatkozást nem tűr. Már pedig ott, hol a tekintély elegen- döen nagy arra, hogy azt, a mire legbüszkébb, eszét annak alávesse, az a tekintély csak az isteni függetlenség fölségé- ben ragyog. Miként a naptól annak sugarát elszakítani nem lehet: úgy az eszme, mint szellemünk kifolyása, a föszellem- töl, a kiből minden eszme eredete szerint származik, el nem szakítható a nélkül, hogy el ne tévedjen. Csak e körben s ezen viszonynak gondos megőrzése mellett [termékenyül meg az emberiség javára a gondolat, s válik áldásossá a tudó- mány. Az egyház ez érdemben így tanít: «A hit megszaba- dítja s védi az észt a tévelyektöl és sokféle ismerettel gazda- gítja. S ezért az egyház távol attól, hogy az emberi művé- szetek és tudományok művelését gátolná, azt inkább többféle módon pártolja és elősegíti. Mert t. i. azoknak az emberek életére kifolyó előnyeit ismeri és méltányolja; sőt nyilván vallja, hogy azok, a mik Istentől, a tudományok Urátó\ ered- nek, ha helyesen kezeltetnek, malasztja segélyével hozzá *Hittudományi Folyóirat» 1890. 32 — 497 —
