Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Bita Dezső: Hit, ész, tudomány

495

gyakran ki nem kerülhették azt, hogy az ily fáradalmas úton elért eredménye kutatásaiknak tényleg tévely volt. mert annak kipróbálására, vájjon az igazság vagy tévely? más egyéb eszközzel nem rendelkezhettek. Nekünk hívőknek is kell ugyan néha egy ugyanazon kérdés vizsgálását, közben-közben gyak- ran talán nemzedékről nemzedékre folytatnunk, de midőn végre is az emberi gyengeségnek sikerül, hogy a helyesen megtalált természetes úton is ugyanazon eredményt mutassa meg, melyet a hit kezdettől fogva tanított, már e tényből is fölismerhető az az előny, melyet a tudományos kutatásnál a hit nyújt a kereszténynek a pogánvokkal szemben, mert az ismételve folytatott törekvés, melyre a hit igazságának már előzetes bírása a kutatót ösztönzi, a szellemnek némi edzésül szolgál, fokozza a lelkesedést, megtart a tévelytöl.

Még az isteni igazságok által korlátolt gondolatszabadság sem szorítja az elmét oly merev körbe, melynek oldalai a tudományok elöhaladtával nem tágulhatnának, igen szépen megfér ez a korlátolt szabadság a tudományok elöbbrevite- lével. A szellemi szabadság, mint a mely szüntelen jobb fel- fogásra törekedve, az igaz- s a valónak a maga mivolta szerint való alakjában leendő megismerését czélozza, s azért az igazság szeretetének zálogaként tűnik föl, szép nemes tulaj- dona lelkűnknek, ezt attól megfosztani annyi volna, mint meg- semmisíteni; ez a mi egyéniségünk pecsétje, s azon felelős- ség forrása, mely az élet minden akaratból származó tetteire nehezül, Istennel való hasonlatosságunk kifolyása. Átvive e fogalmat a gondolatra, ha a gondolat szabadsága alatt értem azt a kiváltságát az észnek, hogy az független minden külső erő- s kényszertől, és csupán az igazság közvetetten vagy köz- vetett bebizonyítása által indítható a beleegyezésre, hogy tehát saját körén belül minden illetéktelen beavatkozástól mentes, azt nem tagadja a hívő, mert helyes szabadság. De ha azt jelenti, hogy a gondolatnak nem szabad épenséggel senki által sem korlátoztatnia, hanem szabad gondolni, sőt ezt nyilvánítani, a mit kinek-kinek tetszik, ez helytelen, mert a gondolkodásnak nincs más joga, mint az igazat gondolni. Így, mert a nap létezik, a gondolatnak nincs joga azt gondolni.