Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Dudek János: Lessing bölcs Náthánja

■■■

■ 40 —

ki linót egy kis komikummal fűszerezze: a Náthánban végig- játszta egy bölcsnek a szerepét.

A meisseni tanterv szerint képzett ifjú elsőben a luthe- ranismus igazságát vonta kétségbe, majd tovább haladva, mint a ki csak a lutheranismusszal azonosított keresztény- séget ismerte meg, megtagadta a kereszténységnek igaz voltát általán, s a páholyba menekülve csatlakozott a «szeretet vallá- sához», a melyben legfölebb csak kárt vallott.

Tizenhét éves korában (1746) elhagyta a meisseni kon- viktust s a lipcsei egyetemre ment. A mint a nyilvános élet levegőjét megízlelte, már is elveszett a lutheranismusra, pedig atyja oly szándékkal küldte öt az egyetemre, hogy theologiát tanuljon, s majdan a pásztori hivatalban utódja legyen. 0 azonban nem a theologiát tanulmányozta, hanem a régiség- tudományokat s a német irodalom újabb termékeit, a mint már a konviktusban is előszeretettel forgatta a görög remek- írókat. Hozzá társainak szabadabb mozgása, mely az ifjúnak ínyére volt, ellenszenvet keltett benne előbbi nevelése iránt, hajlamai öt most már egészen lekötötték az ellentétes nézetű világ számára. Tanult tánczolni, vívni és — adósságot csinálni.

Mindenfélét olvasott; quodlibet jellemzi ezentúl egész életét, a mi valamint jellemének kifejtésére, úgy tudományos nézeteinek tisztulására fölötte nagy hátránynyal volt. 1754-ben Michaelisnek ezeket írta: «Én Meissenben a herczeg által alapított iskolában, azután Lipcsében és Wittenberg- ben tanultam. Azonban zavarba jönnék, ha valaki kérdezné, hogy mit ?»

Lipcsében a theologia helyett megszerette a színészetet s ez maradt fö szenvedélye élete végéig; a színi, irodalom terén kifejtett működését a német irodalomtörténet dicsérettel említi.1) De mivel a színészet nemcsak művészet, hanem a

' Joli. Scherr, (Allgemeine Geschichte der Literatur. 18(59. II. 221.1.) egészen kábult Lessing dicsőségétől. Lessing nemcsak az aesthetikának megalapítója, a dramaturgiának reformátora Németországban, hanem föképen ö az, a ki a német poezist «szabadon beszélni» tanította, «und hess dem Doginenkram die gebrühende Verachtung angedeihen.» O az.