Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Dudek János: Lessing bölcs Náthánja
- 41 kulisszák mögött egyúttal a tiszta erkölcs tőre, a fiatal Lessing, mint színész — atyja bánatára — adósságokba verte magát s cserébe adta jobb érzelmeinek legnagyobb részét, a melyeket benne egykoron az iskola ápolni törekedett s a melyeket, úgy tetszik, Lessing soha többé vissza nem nyert. Szülei mindenképen igyekeztek öt letéríteni a veszélyes útról, ö azonban nem hallgatott rajok, sőt mind jobban meg- gyűlölte bennük a vallást is, a melynek ö ezeket a szemre- hányásokat tulajdonította. — Olyas valami ez, mintha csak a mai életből volna véve. Szüleinek unszolásai s a dráma iránt érzett vonzalma mindinkább élére állították a dolgot, hogy a kettő között határozottan válaszszon. E küzdelmek, az élet befolyásai, ön- igazolási szüksége szülei előtt, megérlelték benne azt a nézetet, hogy az ember vallás nélkül is lehet erkölcsös. «Die christliche Religion ist kein Werk, das man von seinen Eltern auf Treu und Glauben annehmen soll». — írta egyik levelében szüleinek, és később — mint látni fogjuk — ennek ép az ellenkezőjét hirdette nagy garral Náthánjában. ilyen hangulatban, melyet Wittenberg, «a szent város», a hol ezután egy ideig tartózkodott, nem volt képes meg- ingatni, Berlinbe ment 1748-ban. Ez volt a neki való város, a hol akkoron 11. Frigyes, a királyi philosoph udvarában Voltaire is tartózkodott s a hol a nagy encyclopaedia tervén dolgoztak. Az istentelenséget a forrásánál tanulmányozhatta. A fiatal Lessing, a ki Lipcséből jobbára adósságai miatt menekült s Berlinbe kenyeret keresni jött, Voltaire körébe jutott s annak iratait fordította németre a zsidó Hirsch Ábrahám ellen folytatott hírhedt pőrében, a a melyből Lessing sokat tanulhatott volna. Voltaire-rel egy ideig együtt működött, azonban midőn ennek művé- bői «XIV. Lajos századja» az első kötetet, mielőtt az a könyvpiaczra került volna, kéz alatt magához kerítette, a a ki a Náthánban a humanitásnak és a szellemi szabadságnak valósá- gos diadalmi énekét nyújtotta. — Csakhogy tagadhatatlan, hogy a mi nem igaz, az nem lehel szép. és a mi nem igaz és nem szép. az nem lehet jó.
