Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Babik József: Egyház, szentegyház, anyaszentegyház
Budenz József, e jeles nyelvbúvár nyomozásai után írom a következőket. Természetesen a t. olvasón áll, hogy elfő- gadja-e vagy pedig elvesse ez okoskodást. Budenz ugyanis nem elégedvén meg azon magyarázattal, melyet az «egyház» szóra vonatkozólag a Czuczor-Fogarassy-féle «Nagyszótár» nyújt, következőleg igyekszik a hajdankor homályából kidé- ríteni az «egyház» szó eredetét. Sopronmegyében van egy helyiség, melynek neve : Hegykő; ezt azonban a soproni németek, kik a kereszténység beim- zatala után jóval később telepedtek meg hazánk nyugoti határszélén, nem Bergsteinra, hanem — talán a hallott nem- zeti hagyományok alapján — Heiligensteinra bérmálták el. Kutató lelkem előtt kissé gyanúsnak s némileg eröszakoltnak tűnt fel e kiindulási pont, elövevém tehát Fényes Elek Geo- graphiai Szótárát, melynek (1. köt.) 97-ik lapján nagy meg- lepetésemre e sorokat találtam: «Hegykő», németül Heiligen- étéin, magyar falu, Sopronmegyében, a Fertő tava mellett» stb. Tehát Budenz kiindulási pontja nem légből kapott állítás, hanem szilárd alap. Lássuk, mily következtetéseket épít ö az alapra! Szerinte a mai Hegykő alak elferdítése egy régibb Egy- kő-nek, melyet egy, a sopronmegyei levéltárban fenlevö ok- irat «Eg ki »-nek. majd a csornai prépostság birtokát képező oklevelek szerint «Egkü»-nek s az ingadozó helyesírás alap- ján «Tgkii»-nek alakjában tüntet fel. E történelmi adatokból aztán azt a következtetést vonja le, hogy a «heilig» (szent)- nek megfelel a magyarban az négy» «így» kifejezés. Tehát e felfogás szeriirt «egy-ház» annyi mint «.szent-ház». E felfogás igazvoltát azután támogatja az «ünnep» szó kimagyarázásával, mely előbbi — s nem is oly régi — iratainkban «innep» alakban is előfordul s tulajdonképeni értelme nem volna más mint «szent-nap». (Az «üdv-nap»-íé\e származtatás első tekin- tetre is eröltetettnek látszik.) E származtatás helyességének támogatására a régi magyar nyelvemlékek szorgalmas búvára. Szilády Áron. az «éktelen» szót hozza fel, mely szerinte nem «ékesség nélkül való»-1 jelent pl. e kifejezőben «éktelen beszéd». hanem szent-ethn-i s e felfogás értelmében éktelen káromkodás
