Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Mihályfi Ákos: A papnevelés a trienti zsinat előtt
— 413 — nyokat: a remeteségben vagy a kolostorban a lélek szent- ségét. Nem volt ugyan ez a szokás még rendes, nem törvény által kötelező; de az egyház egyes nagy szellemei érezték, hogy a papnevelésnek így kell történnie ; érezték azt. hogy a papnak tudományt és élet szentséget kell a felszenteléshez magával vinnie: azt az iskolában, ezt a világtól való teljes elzárkozottságban sajátíthatja el. Ezen korból nagy Konstantintól szent Ágostonig csak egy-két okmányt tudunk felmutatni a papnevelésre vonatko- zólag, de ezek is megerősítik azt, a mit fent egyes nagy szellemű egyházi férfiak eljárásából következtettünk. A «Canones apostolomra ecclesiastici» munka a III-ik szá- zadból származik.1 Ez szól a püspökök, az áldozópap, a szerpap és a lector választásáról, mindenütt szigorú probatio-t kíván. C. 16.: «Si paucitas hominum accidit, neque jam copia adest eorum, qui suffragium de episcopo inter 12 viros eligendo facéré valent, ad ecclesias proximas, si quae consti- tuta est, litterae scribantur, ut inde viri trés electi advenien- tes probe probent (Sozip.r, &0x1y.á71׳0<7׳), quis dignus sit etc.» C. 17.: «Qui institutus fűit episcopus, considerate studio ac caritate eorum, qui cum eo sunt, instituat duos presbyteros, quos probaverit.y) C. 19.: «Lector instituatur, qui primum probe fuerit probulus. non lingua mordax, non ebrius, neque scurrilia effutiens, bonis moribus, obediens, intelligens, in conventibus dominicis primus accurrens, qui facile audiatur et prompte legat.» C. 20.; 1 «Diaconi instituantur trés .... Sint probaü in omni ministerio.» Ezen adatok világosan mutatják, hogy a hol csak lehe- tett, a felszenteléshez csak olyanokat bocsátottak, a kiknek megelőző élete elég kezességet nyújtott, hogy belőlük az egyház alkalmas szolgái fognak lenni. Probatio nélkül, ha 1 V. ö. Funk f. i. munkáját, melyben közli az eredeti szöveget s annak latin fordítását.
