Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Mihályfi Ákos: A papnevelés a trienti zsinat előtt
— 414 — csak kényszerítő szükség nem forgott fönn, az egyházi ren- dekhez senkit sem bocsátottak. A püspökök nagy gondot fordítottak a székhelyükön, rendesen saját házukban levő iskolákra; ha látták, hogy egyik másik iskolába járó ifjú tehetséges és hajlamot mutat a papi pályára, ezt különös gonddal nevelték, hogy így öt az egyház alkalmas szolgájává képezzék.1 Socrates történetíró mondja (hist. 1. I. c. 11.): «Alexander Alexandrine episcopus pueros in ecclesia educari jubet studiisque doctrinae erudiri; et maximé omnium Athanasimn quem quidem, cum jam adolevisset, diaconum ordinavit.» Sőt Rómában e korban már általános szokás volt fiatal gyermekeket bevenni az egyházi rendbe. A fiatal gverme- két lectorrá szentelték, mint lector már folytonos egyházi felügyelet alatt élt vagy a püspök, vagy valamely pap házá- ban: ha élete a papi élet követelményeinek megfelelt, később fokozatosan emelkedett a diakon s az áldozópap méltóságára. Sirieius pápa ezen gyakorlatot ajánlja Himeriusnak is 1 2: «Qui cunque se ecclesiae vovit obsequiis, a sua infantia ante pubertatis annos baptizari et lectorum debet ministerio so- ciari.» Erről a római gyakorlatról szól szent Leó pápa is3: «Merítő sanctorum patron! venerabiles sanctiones, cum de sacerdotum elatione loquerentur, eos demum idoneos sacris administrationibus censuerunt, quorum omnis aetas a puerili- bus exordiis usque ad provectiores annos per disciplinae ecclesiasticae stipendia cucurrisset, ut unicuique testimonium prior vita praeberet.» Fent említettük, hogy az egyház nagy szellemű férfi ai az iskolákat és a remeteségeket, a kolostorokat keresték fel, hogy magukat jó papokká képezzék. E kettőt össze kellett 1 Binghaus, Origines eccl. vet. 1. II. p. III. C. 1. § 4.: «Episcopus omnium clericorum in dioecesi sua turn ingenii facultatem, turn mores perspectos habebat et exploratos. Ante ipsius enim oculos eclucabantur et sub ipsius cura et inspectione guberna'bantur. In quibusdam locis eadem utebantur domo et mensa.» 2 Ep. ad Himerium Tarraconesem v. ö. Can. Quicunque 3. D. 77. 3 Ep. XII. (edit. Ballerini I, 673.)
