Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Mihályfi Ákos: A papnevelés a trienti zsinat előtt

— 412 —

mint ezt Kelemen és Origines irataiból látjuk. De művelték a polemikus theologiát is.

Hasonló hittani iskolák keletkeztek e korban Caesareában és Jeruzsálemben, Edessában, Nisibisben és Antiochiában.

Ezen főbb hittani iskolákon kívül az egyes hitközségek- ben meg voltak az 11. n. katechumen-iskolák; jámbor papok és szerzetesek a fiatal gyermekeket és a serdülő ifjakat ma- guk köré gyűjtötték, hogy őket a vallás dolgaiban oktassák.

( á־7׳Z71T7'p0.׳v) 1

A papnevelés tehát e korban a következő volt. A fiatal gyermek a katechumen iskolában tanulta meg vallásának alapigazságait, később serdültebb korban valamely ascete- riumban tanult, s 11a kedve volt a szent tudományokat még mélyebben elsajátitani, elment a fent említett városok egvi- kébe, hogy ott igazi bölcseleti és theologiai kiképezést nyerjen.

De érezték e kor nagy szellemei, hogy mindez nem elég, hogy a papnak még más képzésre is van szüksége.

Azt látjuk, hogy e kor nagy szellemű papjai és püspökei különös előszeretettel keresik fel a remeték magányát, a kolostorok csendjét, hogy ott készítsék el magokat (sokszor tán öntudatlanul) a papi pályára. A remeték vadonjában s a kolostorok magányában imádság, zsoltár-éneklés, a szent- könyvek olvasása, a szenvedélyek lecsilapítása. önmegtagadás és önsanyargatás, a lelkiatyával való társalgás által igye- keznek lelkűket megnemesíteni, a lélek szentségét megsze- rezni. így tettek szent Vazul és narianzi szent Gergely, kik Pontus vadonjában éltek remete életet: szent Epiphanius Palesz- (inában és Egiptomban élt szerzetes életet; hasonlóan szent Efrem, sz. Jeromos, aranyszájú szent János. Alig találunk e korban az egyháztörténelemben kimagasló papot vagy püs- pököt, a ki hosszabb vagy rövidebb időt ne töltött volna re- meteségben vagy kolostorban.

így fejlődött, így érlelődött a szeminárium eszméje. Az iskolában igyekeztek elsajátítani a szükséges papi tudomá1 V. ö. a Kirchenlexikonnak ezen iskolákra vonatkozó czikkeit.