Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
397 — csakugyan így volt. azt nyelvészeti és mvthologiai érvek teljesen igazolják. A boldogok honának görög neve «Elysiumi mezöség» ( líXúfftov -0$íov) az indogermán nyelvekben és mythologiában eddigelé kielégítő magyarázatot nem nyert.1 Ennélfogva az aegyptologusok által elfogadott nézethez kell csatlakoznunk, hogy az ’l־lXú710׳v ־;&ov tulajdonkép Aalu inezöségének után- zata.1 2 Az Elysium ép úgy mint a Szochet Aalu Amentiban. a napnyugat országában fekszik, hol az emberek gond és bú nélkül zavartalan boldogságban élnek.3 Pindar a boldogok szigeteiről beszél,4 melyeken Kronos tornya emelkedik. E szigetekre (y.axipwv vfaos) jönnek Plato szerint is azok, kik igaz életet folytattak, haláluk után.5 A halottak könyvének 110. fejezetéből és a megelőző képből tudjuk, hogy az égi- ptomiak Aalu mezeit szigeten képzelték, melyet keresztül folyó csatornák, több részre osztanak. Egiptomi eredetű valószínűleg az alvilág folyójának Acheron-nak neve is; melyre átvitetett az egiptomi alvilág- nak neve Cher-nuter vagy Achernuter, az újabb kiejtés sze1 A régiek magyarázata: t5;c Xúmwz. másnak nem tekinthető, mint etymologikns játéknak. Fick (vergleichen des Wörterbuch der in- dogermanischen Sprachen I. 200. 1.) a szanszkrit rudh (fölszállani. emelkedve járni) gyökére vezeti vissza, melynek a görögben iXu9• (menni járni) felel meg, s ennek származékai iXsúao׳j.x׳., TjXultov, siXrjXo-jiS-a és sze- rinte íjXúiiov (= rrXu9--vtov) fölemelkedés (Aufstieg, Seelenort). Ez esetben azonban ־jXuavcov-t vagy IXun-rcov-t kellene várnunk. 2 Lauth. Aus Aegyptens Vorzeit. Lieblein, Gammelaegypt. Reh- gion. III. Udoedelighedslaeren. 22. 1. 3 Homer Odyssea IV. 563. k. a’1; llXúmov -eSíov zat xeipxzx yxír,- xd-mxzo׳. zi[j.iü'jxn, őי)׳; Sjaviib; 'Papiuavíty; zfj r.z7 cyíaTr, ßtovij T.iXv. ivíl'pcújio'.atv. oí v'.'fizó; vj-.' ap yapitúv, “0X׳J; mzi יד0־ opßof. dXX’ a isi Zssúpoto X!yy TZ'icíó'Jzoz ár'-7.: ’Qxeav'o; ávújaiv <zva׳iú׳/s!v avfl'ptújt&uí. 4 II. Olymp. 61. kk. és Fragmenta Ed. Heyne. III. 31. 37. 4 7p ciüv vóp.0; 503 r.Z'k avítpwwov fá kpóvou xat iá xal vüv $1ד 'iozív h {hot:;, twv avdpajjtiav éov piv 8!xxíiog z'ov [áov StsXdóvta -a't oaíwí, hretoiv T3Xíurr;ar״ 3; aaxáij'DV vr,a0’j; a־!óv:x oíxsív sv ־áa7) :iSaiaovía &0'ד; xazojv. Gorgias. 53. a. b.
