Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
— 396 — Demokritus, Oenopicles, mind az ö tanítványaik voltak.1 Plutarch és Porphyrins ugyanezt állítják Pythagorasról,1 2 továbbá Thales, Kleobulus, Bias és Pittakus bölcsekről.3 S a görög írók mindezeken mit sem kételkedtek. Azt hiszem, túlságos szerénységet tételeznénk föl a görög történetírókról, ha ök legnagyobb férfiaikat és bölcseiket Egiptom tanítvá- nvainak tartották, a nélkül, hogy ennek valami alapja lett volna. Nevezetesen a mythikus Orpheus az, a ki a többi között állítólag az alvilágról szóló tant is Egiptomból merítette. A monda nyelvezete prózába átfordítva annyit jelent, hogy az úgynevezett Orphikus költők, Hellas legrégibb vallás- bölcselői, egyet-mást Egiptomból kölcsönöztek. Az aegyptolo- logia kimutatta, hogy Egiptom meg a görög szigetek és Pelo- ponesus lakói között, kiket az egiptomi emlékek Hau-nebu néven ismernek,4 5 régi összeköttetés állott fönn; sőt a fáraók már a Kr. e. XVII. század óta ügynököket tartottak a közép- tenger partvidéki népei között.6 így tehát magában véve semmi lehetetlenség sincs abban, hogy a kultúrailag fejlődött Egiptom vallási nézetei az akkor még félig barbár pelasgo- hellének gondolkozásmódjára hatással voltak. S hogy ez 1 Diód. 1. 96—98.- Plutarch, de Isid. et Osir. c. 10. és 62. Porphyrius Jamblichusnál, de vita Pythag. II. p. 18. v. ö. még Diog. Laert. VIII. 3. Ezek szerint Amasis (064—526) idejében lett volna Pythagoras Egiptomban. Ellen- ben Plinius Hist. nat. XXXVI. 71. szerint ez I. Pszamtik (661■—610) idejében történt volna. A pythagoreusok mystikus arithmetikájához hasonló mystikus tan az egiptomi emlékeken csakugyan föllelhetö, 1. Brugsch Myth, u. Relig, 72. 1. 3 Plut. Symposion. 8. de recta audiendi ratione 2. de garrulitate 8. in Hesiod, frg. 11. 4 Azon népek között, kiket Merneptah, az Exodus fáraója (Kr. e. 14 század) legyőzött, Aquaiusa és Daanu nevft népek is említtetnek, a mi valószínűleg az Wyatoí és Aava&í nevek egiptomi átirata. L. E. de Rougé, Revue archéologique XVI. 1867. 35—■45. és 81—103. 1. Chabas. Études sur l’antiquité bist. 1873. (2<ieÉd.) 191. 1. k. Lenormant. Les Origines de 1. histoire, II. 2. p. 32. 1. Robiou Recueil de travaux rélatifs á la philologie et á l’archéologie égyptienne et assyrienne. II. k. 56—59. 1. 5 Chabas, Études de l’antiqu. histor. 316. 1.
