Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Fábián János: Egység és változatosság szent-beszédeinkben

csak egy hajszálnyira is eltérne a katholikus egyház tani- tásától.1

E merényletet követte el az a «bukott angyal», ki ép e napokban lépte át a halál sötét birodalmának határát, Dollin- ger; mi Istent, a maiasztok Istenét híjjuk segítségül, hogy ezt meg ne tehessük. és tenni soha nem is akarjuk. Mi az egyházzal akarunk élni, s készek vagyunk az egyházért halni. Ugyanazért a mint sz. Irén püspök szerint1 2 az egyház a hit letéteményét «dilingenter custodit, quasi imam domum inhabitans», úgy mi is szemünk fényénél jobban fogjuk őrizni a hitet, mint ezen «egyháznak» lakói. . . És a mint az egy- ház hisz «quasi imam animam habens et unum cor, et con- sonanter haec praedicat et docet et tradit, quasi unum possi- dens os», mi is mint ezen egyháznak gyermekei, képviselői és szolgái, egy szívvel, egy lélekkel ugyanazt hiszszük, a mit az egyház hisz, ugyanazt hirdetjük, a mit az ö szájából hallunk. . . «Nam etsi in mundo loquelae dissimiles sunt, séd tarnen virtus traditionis una et eadem est. Et neque hoc, quae in Germania sunt fundatae Ecclesiae, aliter credunt, aut aliter tradunt, neque hae, quae in Hiberis sunt. . . . Et neque is, qui valde praevalet in sermone, ex iis, qui praesunt ecclesiis, alia, quam haec sunt, dicet: neque infirmus in dicendo deminorabit traditionem». . .

így érezünk, így kell éreznünk, és ennyire kell tanítá- sainkban a katholikus egység elvéhez ragaszkodnunk : mert ezen egység hiányában nem hogy katholikus hitszónokok lehetnénk, hanem Krisztus egyszerű hívei sem lehetünk.

Ámde a mily múlhatatlanul szükséges a katholikus egy- ség, ép annyira nélkülözhetetlen beszédeink tárgyára nézve a változatosság.

Erre utal maga isteni Mesterünk, midőn apostolainak meghagyja, hogy tanítsák a nemzeteket megtartani «mind»,

1 Sí verő, quod absit praedicator errores aut scandala dissemi- naverit in populum . . . episcopus ei praedicationem interdicat. Quod sí haereses praedicaverit, contra eum secundum iuris dispositionein aut loci consvetudinem procedat» (Trienti zs. V. ül. de ref. II. fej.)

2 Adv. Haeres. I. 10. fej. 2. sz. Hurternál, Theol. Dogm, I. 98. I.