Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Steinberger Ferencz: Az egyház és a modern tudomány

178 minden eredmény nélkül. A minapában vágta szemünk közé• egyik paedagogusunk kihívó elbizakodottsággal a következő merész nyilatkozatot, egyik oly munkájának mutatványában* mely hazai ifjúságunk vezérfényeként akar szerepelni. «A kriti- kai szellem, — úgymond, — aláásta a hit alapjait, hitünk megingott az iskolák összes (?) tanaiban : gyermekkori bibliánkat eldobtuk magunktól; többé nem hiszünk a világ teremtésében és. a próféták rendjében úgy, mint akkor hittünk. Azóta a philosophok megtanítottak, hogy a tekintélyen alapuló hit helyébe a szabad vizsgálódást és a megfontoláson épült meggyőződést tegyük__Az iskolák addig a dogmák lelhelyei v oltak; falaik azoktól visszhangoztak; az óta a felfogó és ítélő erő mívelöhelyeivé, a józan ész emberek közt való el- osztódásának élő kommentárjaivá lettek.»1 Mintha csak Kant kelt volna ki sírjából, hogy az isteni- tett «tiszta ész» kevélységével ismét döfést adjon a dog- máknak. Bár elismerjük, hogy a bölcselkedést kiválólag kedvelő német nemzetnek büszkesége, Kant, rendkívüli elme volt, a ki szellemének merész röptével, gondolkodásának maró sav- ként mindeneket átható erejével ma is érezhető lökést adott a tudomány fejlődésének, mégis, 11a e kiváló szellem gondolat- világának magvát képező tételeit kiszedegetjük a mesteri módon szőtt okoskodás bonyodalmából, bámulva kell tapasz- talmink, minő végzetes tévedésekben szögellett ki e rend- kívüli elmének egyoldalú gondolkodása. Nem lehet feladatunk Kant criticismusát nyomról-nyomra követni. Czélunknak megfelelő lesz, Kant egy-két sarktételé- nek. mintegy a rendszert fentartó pilléreknek tarthatatlanságára rá mutatnunk, hogy igazolva legyen az egyháznak eljárása, mely a végzetes nyomokon haladó tudomány ellen mindenkor és mindenütt felveszi a fegyvert. Kant «a gyakorlati ész bírálatában» tudvalevőleg neki feküdt azon elmélet tovább-fejlesztésének, mely a keresztény- ség fellépése után 16 évszázadon át tartó szendergéséböl 1L. «Egyetemes Közokt. Szemle.» 1890. évf. 2. sz. 16. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom