Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
147 — vegye, úgy gondoskodtak arról is, hogy az istenek kegyét kinyerhesse, ártatlanságáról tanúságot tehessen, az ellene tá- madó gonosz lelkeket legyőzhesse s egyszersmind az alvilágról kellő tájékozással birjon. E szorgoskodás késztette az egipto- miakat arra, hogy a sírok és a koporsók feliratain kívül halottjaiknak még a túlvilági életről szóló könyvet is adjanak, E könyvet, többé vagy kevésbbé teljes alakjában, díszesebb vagy egyszerűbb kiállításban, papyrustekercsre írták az egip- tömi íródeákok; ha valakinek halottja volt, módja és tehet- sége szerint megszerzett egy-egy példányt, melyben az e czélra üresen hagyott helyeken csak az elhunytnak nevét kellett kipótolni. Ezt azután a holttetem mellé tették a múmia- burkolat alá. Innen van, hogy ez eschatologikus műnek szám- tálán példánya maradt ránk. a nevezetesebb múzeumok több példányát is őrzik a halotti papyrusoknak. Leggazdagabbak e tekintetben a Louvre, a British Museum, a turáni, a berlini és. a leydeni egiptomi gyűjtemények. E mű szövegét a párizsi bibliothéque nationale egyik papyrusa után Cadet adta ki először 1805-ben,1 azután a Description de l’Égypte czímü monumentális ,munkában jelent meg fae-similéje.1 2 De ekkor a hieroglyphikus jelek még mind megannyi rejtvények voltak, nem volt ember, ki e szövegeket értelmezhette volna. Champollion, az egiptomi Sphinx Oedipusa, kiterjesztette figyelmét e műre is s azt «Temetkezési szer- könyvnek» (Rituel funéraire) nevezte el, a mely elnevezést még újabb időben is használta a franczia iskola néhány tagja, ámbár a tartalomnak nem felel meg, minthogy a könyvnek csak kisebb része szól a halotti szertartásokról. Jelenleg ez az elnevezés annál kevésbbé ajánlatos, mert most már is- merjük az egiptomiak ama könyvét is, a mely kiválóan a temetési szertartásokkal foglalkozik, s melyet egyedül illet meg a főn jelzett czím. Lepsius, a nemrég elhunyt berlini aegyptologus, kinek az aegyptologia Champollion után legtöbbet köszön, egy turini 1 Copie figurée d’un rouleau de papyrus trouvé ä Thébes dans un tombeau des Rois, publiée par M. Cadet. Paris, 1805. 2 Antiquités, planches. Vol. II. 10*
