Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
......־ .י- 148 — halotti papyrus szövege után újból kiadta, s e kiadás lön úgy szólván az egiptomiak e vallásos codexének editio typicájá.1 Lepsius e könyvet «Halottak Könyvének» (Todtenbuch) nevezte el s ezt az elnevezést, bár szintén nem mondható egészen találónak, jelenleg az aegyptologusok csaknem általánosan elfogadták. A turini papyrus szövege, mely valószínűleg a saisi (XXVI.) dynastia idejéből, azaz Kr. e. VII. vagy VI. szá- zadból (Naville szerint azonban a Ptolemaeusok korából) származik, Auf-anch számára készült, s 1 65 fejezetre van osztva. A «Halottak Könyvének» más szövegei azonban számos variánst mutatnak föl. — A fejezetek sorrendje elütő a turini papyrusétól, foglalatuk rövidebb, több fejezet hiányzik bennök, míg másrészt a turini papyrus 165-ik fejezete után még olyanok is találtatnak, melyek a turini papyrusban hiányoz- nak.1 2 Egyes fejezeteket pedig a sírok falaira és a koporsókra följegyezve találunk. Naville, a híres genfi aegyptologus, a «Halottak Könyvé- nek» különböző redactióit a következő módon osztályozza: 1. A régi birodalom szövege, melyből csak néhány fejezet maradt főn egyes koporsókon. Legnevezetesebbek a berlini múzeumban őrzött Mentuhotep és Szebak-aa fakoporsói, me- Iveken a 17. és 20. fejezet szövege foglaltatik. Ezeket Lepsius tanulmányozta behatóan, ki e koporsók föliratainak másolatát kiadta, s a turini papyrus szövegével összehasonlítva lefor- dította.3 2. A thebai redactio, vagyis a XVIII—XX. dynastia ko- rából származó szövegek, a melyek vagy a thebai nekropolis 1 Das Todtenbuch der Aegypter nach dem hieroglyphischen Papyrus in Turin, mit einem Vorworte zum ersten Male herausgegeben von R. Lepsius. Leipzig, 1842. 2 Pleyte (Chapitres supplémentaires du Livre des Morts) még 9 új fejezetet közöl, melyeket 166—174. számmal jelöl. Ezeken kívül még Naville legújabb monumentális munkájában található 20 fölös fejezet. (166—186.). gAelteste Texte des Todtenbuchs, nach Sarkophagen des alt- ägyptischen Reichs im Berliner Museum. Mit 43 Tafeln. Berlin, 1867. ff
