Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve

AZ Ó-EGTPTOMI HALOTTAK KÖNYVE.

Felolvastatotl a magyar tudományos akadémia II. osztályának 18.S9. év! november hó 11-én !ártott ülésében.

Unum illud erat insitum priscis ... esse in morte sensum. neque excessu vitae sic deleri hominem, ut í'unditus interiret.

Cic. Quaest. Tűse. 1. 12.

|R régi Egiptom kultúrája azért hir ránk nézve kiváló érdekkel, mert ez volt ;íz iskola, a hol a művelődés elemeit elsajátították azok a népek, a melyek müve- lödésünk alapját megvetették. Phoenicia lakói itt tanulták el a betűírás titkát, melyet ők tökéletesítve tovább terjesztettek: Izrael fiai itt nevelkedtek, ill tömörültek néppé, s a fürge eszű görögök ősei is nem egy pontban Egiptom tanítványai voltak. E tiszteletre méltó kultúrának legérdekesebb emlékei azok, a melyeket a sírokban találunk. Diodor mondja, hogy az egiptomiak sokkal nagyobb gondot fordítanak sírjaik föl- ékítésére, mint lakóhelyeik elkészítésére: ez utóbbiakat csak vendégfogadóknak nevezik, mert azokban csak rövid ideig tartózkodik az ember, az elhunytak sírjait azonban örök lakásoknak hívják, mert az alvilágban örök éifd vár rájuk.1 Egiptómban csakugyan minden város két részből állott, az élők és a holtak városából, s míg az előbbiek legnagyobbrészt elpusztultak, az utóbbiak sok ezer éven keresztül csaknem sértetlenül fönmaradtak napjainkig.

1 Diód. I. öt.