Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Szerkényi Lajos: A zsidó húsvét és a kovásztalanok ünnepe
(II. Móz. 12.15—20.13,6—8. Móz. V. 16, 3 s köv.) E hét napon keresztül a mindennapos reggeli áldozat után külön ünnepi áldozatot mutattak he, mely egy kecskebakból, két tiatal tulok- hói. egy kosból és hét. egy esztendős bárányból állott a meg- felelő étel- és ital-áldozatokkal együtt. (Móz. IV. 28. 17—24.) A kecskebak vétekáldozatul, az utóbbiak pedig mind égő áldozatul lőnek bemutatva. Az ünnepnapoknak nem mindé- gyike voll egyformán szent, mivel csak az első és a hetedik napot ülték meg a munkától való tartózkodás és a szent helyen való összejövetel által, míg az ételek készítése ezen a két napon is meg volt engedve. A közbeeső félünnepeken az izraeliták dolgozhattak, kivéve a szombatot, melyet egész vallásos szigorúsággal meg kellett ülniük. Ez esetben az ünnepi áldozatot is a szombati, rendes áldozat után mutat- ták be. Niszán 16-án1 mutatták be az í rnak az új aratás zsen- géjét. az első gabonakévét, melyet azonban nem égettek el. hanem jelképileg ingatóא által áldoztak föl, s ugyanakkor égő áldozatul egy hibátlan esztendős bárányt 2/l0-ed éfa új gabonából készült árpalisztlángot, mint eledeláldozatot s 1/*-ed hin olajt és bort mint italáldozatot mutattak be akkép. hogy a lisztből egy maroknyit az oltáron elégettek, a többit pedig a papok fogyasztották el. (Móz. III. 23. 10 s. köv.) A törvény világosan elrendeli: «Kenyeret, pörkölt gabonát és darát ne egyetek a vetésből azon napig, melyen bemutattok abból Isteneteknek». A Szentírás nem említi ugyan azt a gabona- nemet, melyet e napon bemutattak, de a Talmud magyarázói (R. Bartenora és Tosefot Jomtob, Menachoth 10. fej.) árpának mondják, mely sokkal korábban ért meg. mint a búza vagy más gabona fajok. A Mis na részletesen elmondja azokat a szertartásokat is, melyek szerint az első árpakávét bemutatták. Már Niszán 1 A Móz. II. 11 ,23־. eme szavaira nézve: «ki a kévét fölemeli az Úr előtt a szombat második napján», a héber szerint “”צ'" a rabbiniták úgy vélekedtek, hogy azokat Niszán 16-ára, az első ünnep- napot követő reggelre kell érteni, míg a szadduczeusok a hét ünnepnap közé eső szombatot követő reggelre magyarázták.
