Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Szerkényi Lajos: A zsidó húsvét és a kovásztalanok ünnepe
— 133 — 15-é11 este k!szemléllek azt a helyet, a hol érett árpát talál- tak. Mivel a Macczótünnep hol korábbi, hol későbbi időre esett, néha messze tőidről, a Jordán völgyéből kellett az árpa- kávét hozni. Rendszerint azonban Jeruzsálem mellett, a mos־ tani Heródes-kapu közelében vágták az első gabonát. A helyet a synedrimn küldöttei jelölték meg, s éjjel vágták le, mely alkalommal sok nép szokott összegyűlni (Menachoth, 10, 3.) Az ünnep nem tiltotta ezt a munkát, mert naplemente után történt. A kalászokból kimorzsolt árpászemeket másnap reggel megpörkölték, kézi malommal megörülték, 13-szor meg- szitálták s a fönt említett módon a templomban az árpáké- vével együtt bemutatták. Niszán 17. 18. 19. és 20-án az ünnepre egybegyiilt nép önkénytes égő- és békeáldozatokat mutatott be, melyek aprómarhákból és tulkokból állottak, sokan pedig az érett gabonából zsengéket ajánlottak föl. Niszán 21־-ike, mely תרצ!?־ aczereth,1 zárónap nevet viselt, ismét ünnep volt, melyet a szent helyen való összejövetel és a szolgai munkától való tartózkodás által ültek meg. A macczót-ünnep szertartásait tekintve azt látjuk, hogy azok lényegét a kovásznak és kovászosnak a házból való előzetes eltávolítása és a kovásztalan kenyerek evése képezi (Móz. 11. 12, 15. Móz. Y. 16, 4.), mely szorosan összefügg az aratás zsengéjének fölajánlásával. S hogy a macczót-ünnep eredetileg az aratás kezdetére vonatkozott, nincs ugyan a törvényben világosan kifejezve, de kétségtelenné teszi az a körülmény, hogy a pünkösd, vagyis a szorosan vett aratási ünnep egybefüggött vele, s megülésének napját is a kovász- talanok ünnepétől számították. Ugyanezt fejezi ki jelképileg az első árpakévének bemutatása is, mi az aratásnak mintegy megnyitóját képezte; csak ezután volt szabad az új gabo1 Ez a szú, melylyel a Macczól-iinnepre vonatkozólag csak a Móz. V. 16, 8-ben találkozunk, kétségtelenül valamely több napig tartó ünnepnek befejezését jelenti, melyen az izraelitáknak a munkától lar- tózkodniok kellett. Természetes tehát, hogy a későbbi nyelvszokás szerint mindazon ünnepekre alkalmazták, melyeken a népnek a szent helyen üsszegyülekeznie s a munkától tartózkodnia kellett, pl. Jóéi, 1, ti. Izaj. 1. 13. Kir. II. 10, 20.
