Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Szerkényi Lajos: A zsidó húsvét és a kovásztalanok ünnepe

126

12. 8.) A Mi.ma öt különböző növényfaji (Bocheri szerint a következőket: lactuea sativa. intybum, parthenium. urtica és lactaca silvestrisl sorol föl. mely 0 czélra használható volt. mivel azonban a talnindistikiis természetrajz iné״׳ nagyon ingatag alapon áll. ezek taglalását bátran mellőzhetjük s az érdeklődőket Haneberg i. m. (628. s k. 1.) utaljuk. Azonkívül egy csészében eczetet vagy sós vizet készítettek az asztalra, melybe a lakoma alatt a keserű füveket kellett mártaniuk. Szokásos volt azonkívül a charószet nevű csemege készítése is. mely datolya, szőlő, füge, mandula, dió. alma, bor és ec-zet keverékéből állott, s melynek közönségesen tégla alakot adtak, s fahéjjal (czimettel) vöröses színűre festetlek, hogy a zsidó- kát az Egiptomban teljesített súlyos robotmunkákra emlé- keztesse. (Móz. II. 1. 10.) A charószetbe lisztet semmi áron nem volt szabad keverni. Megkívántatott még a bor, és pedig rendszerint a vörös bor is, melyet a szegény sorsúnknak, kik nem szerezhették azt meg, a hitközség ingyen szolgáltatott ki (Pesacli. 10. 1.). mivel a húsvéti lakomához legalább négy pohár bor volt szükséges.

Azon szertartásokban, melyekkel a zsidók a húsvét meg- ülésének módját idő folytán kibővítették, s melyeknek isme- rete bennünket fökép az Oltáriszentség és a szent-miseáldozatra vonatkozólag érdekel, a mint azokat a húsvéti Agáda elő- adja. számos középkori betoldásra akadunk, de a Talmud (Misra, Pesacli. 10. fej.) határozottan bizonyítja, hogy e szer- tartások lényegükben már Jézus korában megvoltak, s így megérdemlik, hogy velők közelebbről megismerkedjünk.

A húsvéti lakoma kézmosással kezdődött, melyet a hús- véti társaságnak minden tagja köteles volt teljesíteni. Erre következett a megszentelő ima (£יךךק kiddús) az első pohár bor fölött, melyet a családatya mondott el. Miután a je- lenlevők, és pedig először a családfő, a pohárból állva ittak, az atya ismét megmosta kezét, s az asztalhoz lépve, megáldá a rajta levő eledeleket, a következő szavakkal: «Dicsértessél te Örökkévaló, Istenünk, a világ királya, ki a föld gyümölcsét teremtetted.« mire a keserű füvekből egv csipetnyit kezébe vett, s azt az eczetbe vagy a sós vízbe márt-