Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
Patsch Ferenc: Nüsszai Szent Gergely istenfogalma a klasszikus görög gondolkodási hagyomány összefüggésében
Patsch Ferenc Nüsszai Szent Gergely istenfogalma a klasszikus görög gondolkodási hagyomány összefüggésében E rövid dolgozatban nem tűzzük magunk elé távolabbi feladat megoldását, minthogy néhány idézet tükrében körvonalazzuk Nüsszai Szent Gergely filozófiatörténetileg is regisztrált jelentőségű isteneszméjének legmarkánsabb jegyeit, korának legismertebb bölcseleti áramlatával való összefüggésében. Különös gondot fordítunk néhány, az általunk áttekintett szakcikkek által is legjelentősebbnek ítélt ókori szerző Gergelyre gyakorolt hatásának kimutatására; a velük való gondolati rokonság, vagy a tőlük való megkülönböztetés szempontjainak kiemelésével. Dolgozatunk már csak terjedelménél fogva sem tart igényt a teljességre, kénytelen megelégedni néhány jeles szerző szerint is fontos összefüggés kidomborításával. Hisszük továbbá, hogy a téma ismertetése a mai szellemi közegben is időszerűséggel bír és figyelemre méltó. Elbizakodott korunk emberét arra biztathatja, hogy fejlettebb történelmi tudattal forduljon a műit felé, hogy tanulmányozva a korakeresztény kor problématudatát és polémiáit, az ott megszületett válaszokból tanulva esetleg nagyobb eséllyel próbálkozzon mai kérdéseit megoldani. 1. A klasszikus gondolkodási hagyomány 1.1. A Nüsszai Gergely (3357-394) előtti filozófiai iskolák szellemi háttere és kapcsolatuk az ébredő keresztény filozófiával A kisázsiai Kappadókia a negyedik században — Hellász más térségeihez hasonlóan — bölcseleti iskolák (atpexat, szekták) vitáitól volt hangos. A korszak uralkodó filozófiai áramlata minden kétségen fölül az újplatonizmus (1) volt, ám a fogalmak tisztázódása már sok évszázados előtörténetet tudhatott maga mögött, mely a műveltek számára — legyenek azok pogányok vagy keresztények — jól ismert volt, és a görög fogalmak mindenki számára adott szubpozíciója okából sok szempontból eleve meghatározta a gondolkodókat. Cornutus, az allegorizáló sztoikus 0£OÁoyiae?JaiviKT|-jének címe (2) az első század elejéről arról tanúskodik, hogy a görög filozófusoknak már régtől fogva volt mondanivalójuk a világ princípiumára vonatkozó kérdésekről, az istenproblémáról, és ezen véleményeket (Soqco nem hagyhatták figyelmen kívül a 3. századtól mindinkább népszerűsödő, s ezzel egyidőben — bár nem ennek egyenes következményeként, mégis — egyre magasabb szellemi igé81
