Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Leo Scheffczyk: A Jézus életében megvalósuló misztériumok jelentősége a keresztény ember hitében és életében

zadunkban újra feltárult lehetőségei a jelek szerint az újabb fejlődés által egycsapásra a semmibe vesznek. A hagyománnyal ellentétes és világosan megállapítható hiányjelenségek kritikus megítélése utal a „scientia” illetve a „pietas mysteriorum” pozitív és maradandó jelentőségére is, amelyekről a Krisztusba vetett hit és a Krisztushoz kapcsolódó vallásosság ma sem mondhat le.

3. A Jézus életében megjelenő' misztériumok toposzának maradandó teológiai jelentősége

Miután pillantást vetettünk a hagyomány pozitív voltára illetve az újkor negatív beállítottságára a tanítás ezen központi fejezetét illetően, föltehet- jük a kérdést, hogy mi az alapja a különböző beállítottságoknak. Ez két tényállásban lelhető fel. Először is szemmel látható, hogy a hagyományos teológia mindezen titkok feltárulását Jézus Krisztus személyének isteni titka alapján vagy annak hátterében látta, és ebből az alapból kiindulva emelte ki. Ez ahhoz az alapvető felismeréshez vezet, hogy Jézus földi és természetfölöt- "ti életének adatát és tényét csak akkor ismerhetjük föl, ismerhetjük el, s csak akkor ismerhetjük meg egyáltalán, ha hiszünk Jézus istenségében és emberségében. Aki — A. Ritschl-hez!hasonlóan — „Krisztus istenségé-nek” fogalmát csak félszívvel szeretné megtartani, az ember Jézus vallásos nagyrabecsülésének kifejezéseként, az nem jut el a Jézus életében előforduló misztériumok megismeréséhez, hiszen az isteni mivolthoz való reális kötődés nélkül már megfelelőfogalma sem lenne.

Ám a veszteség nemcsak a Krisztus istenségébe vetett hit hiányában gyökerezik, hanem a reális-történelmi üdvösségbe vetett hit hiányában, amely ragaszkodik a történelemben megvalósuló üdvösséghez, és nemcsak annak történelmi események fölött lebegő jelentéséhez vagy ideájához kötődik. Aki ezért, mint G. Ebeling, az emberréválást már csak mint ún. Ige-történést értelmezi, amelyben Isten az ember Jézus által „szóhoz jut”, az minden Jézus igaz emberségéről és igehirdetéséről tett megnyilatkozása ellenére sem juthat el ahhoz, hogy elismerje az üdvösség tényeinek a jelentőségét. Sem a Krisztus-esemény idealista felfogása, sem az erre vonatkozó egzisztencialista vagy kérügmatikus felfogás nem jut el Jézus élet-eseményeinek említésre méltó figyelembevételéhez. Ha ezzel szemben Jézus személyes titkát és annak reális történelmi megvalósulását elismerjük, nemcsak a Jézus életében megvalósuló misztériumok valóságának tényébe ütközünk, hanem e tényeket számos teológiai összefüggést megvilágító fényforrásként is felfoghatjuk; vagy felfoghatjuk, mint szellemi csomópontot, amelyből sok gondolati irány származik a teológiában, és amely látszólag teljesen távoli teológiai szakterületeket is megvilágít.

59