Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
Leo Scheffczyk: A Jézus életében megvalósuló misztériumok jelentősége a keresztény ember hitében és életében
Ha, a teljességre való igény nélkül, egyszer ki akarunk húzni ilyen vonalakat, és nem utasítunk vissza egy bizonyos szisztematikus elrendezést, akkor természetesen a középpontnál kezdünk neki, és kiemeljük azon események jelentőségét, amelyek az ő természetes és természetfeletti életéhez tartoznak, és amelyek Krisztus személyes titkában mutatkoznak meg, kiváltképp abban a titokban, hogy a Fiú isteni személye igaz ember. Ez volna ezeknek a titkoknak a krisztológiai jelentősége. Természetesen azt is gondolhatjuk, hogy a Krisztus valódi emberségéről szóló igazságra már'rátaláltak és ki is merítették, ha kifejtik a hiposztatikus unió dogmáját, és megindokolják a két természet egységét a Logosz személyében. Ezzel azonban figyelmen kívül hagytuk a minden természethez hozzátartozó dinamikus mozzanatot, és csak mint maradanó lényeget ragadtuk meg Jézus emberségét. Még nem fogtuk fel ennek az emberi természetnek az individuális vonatkozásait sem, amennyiben az emberréválás titkára utalunk, és Jézus emberségét csak az eredetére való utalással, az emberréválásban indokoljuk meg. Hiszen valamely történelmileg megvalósult lény individuális mivolta csak annak élettörténetében fejeződik ki, ami a születés és halál közti egész létében derül ki. A hagyomány Jézus mindezen tetteit, főleg a lealacsonyodás, az exinanitio (Fii 2,6-11) aspektusába eső történéseket, mint Krisztus igaz emberségének kifejeződését értékelte, és szembeállította a doketizmussal. Manapság tulajdonképpen már nem tekinthetjük veszélynek a doketiz- must, de épp ezért azt is jobban megértjük, hogy Jézus életének emberi történéseit illetően nemcsak az ő absztraktul megragadott emberségének megvédéséről van szó, hanem individuális emberi sajátosságának ábrázolásáról is. Csak az élettörténetben megmutatkozó sajátosság alapján tehetjük láthatóvá az emberek számára Jézus életének általános érvényét és exemplaritását is. Ha ugyanis csak annál az állításnál maradunk, hogy Jézus valódi emberi természetet birtokolt, nem szüntettük meg a veszélyt, hogy valamiféle ideális vagy éppen teljesen közönséges ember absztrakcióját teremtsük meg belőle. Mindkét lehetőség vétene Jézus individualitása, originalitása és különlegessége ellen. A krisztológiai középpontból kiindulva, arra kell következtetnünk, hogy Jézus életének eseményei egyfajta abszolút különlegesség jellegét viselik magukon, és nyilvánítják ki a közös emberinek megmaradó keretein belül. Ez az abszolút különleges a hit számára végsősoron ennek az embernek az Istennel való egységéből adódik, amely egységből nyerik titok jellegüket az élet-események is. Hiszen itt a misztérium fogalmát nem olyan értelemben használjuk, mint egyébként az emberi eseményekkel kapcsolatban, amelyekben titokzatosat is elismerünk, hanem specifikus értelemben az ezen eseményekben különlegesen megnyilvánuló isteni üdvtervre vonatkozóan — de a magát kinyilatkoztató isteni lényeggel kapcsolatban is — használjuk. Ez a mintegy hátrafelé fordított ismeretsugár, amely ezen titkokból kiindulva visszamegy 60
