Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Leo Scheffczyk: A Jézus életében megvalósuló misztériumok jelentősége a keresztény ember hitében és életében

Nagyobb figyelmet fordít Jézus életének eseményeire a teológia továbbvezetett üdvtörténeti vonala. Ennek egyik képviselője, Honorius Augustodu- nensis (fi 144 körül) ezen eseményeket — a csillag megjelenését Jézus születésénél, a mágusok jövetelét, az Egyiptomba való menekülést, vagy a názáreti rejtett életet —, szinte kizárólag úgy fogja fel, mint a megtestesülés titkának csodálkozást keltő jeleit, azonban a titok semmilyen belső kapcsolatban nincs a jelekkel. Azok csak mintegy a Krisztus-esemény jelentésének szemléltető anyaga.

Ezen háttér ismeretében elég világosan megmutatkozik Szt. Tamás jelentősége e krisztológiai fejezet számbavételében és tárgyalásásában. Függetlenül a kérdés eldöntésétől, hogy vajon Tamás üdvtörténeti koncepciót adott-e alapul a Summának vagy sem, figyelemreméltó az a gazdagság, amellyel a III. részben, a 35-45. kérdésekben Krisztus életét tárgyalja. A Krisztus születéséről, körülmetéléséről, megkeresztelkedéséről, megkísérléséről, csodáiról és megdicsőüléséről, s aztán a 46-59. kérdésekben szenvedéséről és felma- gasztaltatásáról szóló fejtegetésekre talán erősen jellemző a Krisztus személyének titkáról való spekulatív-racionális gondolkodás. Azonban az üdvtörténeti összefüggés és ezen adottságok üdvös „pro nobis”-a iránti érdeklődés is éppoly világosan lép föl; gyakran a tisztán krisztológiai valamint az üdvtörténeti illetve a vallásos-példaadó érdeklődés sajátos keverékében.

Jól példázza a motívumok keveredését a 40. kérdésre adott válaszok egyik mondata Krisztus életmódjáról, ahol ez áll: „Az életmódnak meg kellett felelnie a megtestesülés céljának, amely őt a világba vezette — ez az oikonó- miai motívum.” Ez a spekulatív krisztológiai motívumból következik: „Krisztus embersége által akarta kinyilatkoztatni istenségét”; végül morális- példaadó motívumhoz jut el: „Krisztus tette a mi tanításunk”. Joggal emelték ki a bölcsességi motívumot, Krisztus bölcseségének közvetítését, amit Tamás az előbbiekben meghatározott. Ezzel kapcsolatban nem felejthetjük el, hogy a szenvedés misztériuma Jézus legmagasabb fokú önkinyilvánításaként, különleges ranggal bír, amely aztán — mint Nagy Szt. Leónál — a keresztény ember szentségi azonosulásához vezet. Itt ismét megmutatkozik Krisztus legnagyobb életmisztériumának közvetlen szentségi célzata.

Viszonylag új kifejezést nyert a toposz a ferences iskolában, ha nem is tárgyalják mindig minden részletét. Bonaventúránál előtérbe került Jézus misztériumainak kontemplativ szemlélete, az Itinerarium alapmondata szerint: „Menjünk Krisztussal, a Megfeszítettel, ebből a világból az Atyához.”

Itt a titkok bölcsességi értékelését a páli „Krisztus lakik bennem” (Gál 2,20) kijelentésnek megfelelően a misztikus bensőségessé tétel felé vezetik. Azt, hogy a XVI. század megújított skolasztikája is átvette ezt a már fennálló krisztológiai témát, mindenekelőtt F. Suarez (1617) mutatja meg a „De incarnatione” című művében. Bizonyára ez a mű nyújtja Jézus élet-eseményei56