Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Balthasar Fischer: A Húsvét áhítata, mint az Imaórák Liturgiájának meghatározója

első, közvetlenül a szívből feltörő érzés ez kell hogy legyen: örvendező hála a Megváltás megőrzött (vagy legalábbis visszaszerzendő) ajándékáért. Ambrosius híres dicséretében, melyet a zsoltárosról írt, fölülmúlhatatlanul tömör kifejezést talált arra, amit itt mondani akarunk, ami talán a zsoltároskönyv örömteli részleteire vonatkozó interpretatio Christiana (et paschalis) legtalálóbb megfogalmazása: Psalmus est libertatis laetitia.1

Végül utalnunk kell a heti zsoltározás négy zsoltárára, amelyeket — mivel a nagy, húsvéti, keresztelő éjszaka liturgiájában használták őket — a régi keresztények különösen húsvéti jellegűnek találtak, és aminek tudatát az avatottak minden időre megtartják, amint a nemes edények hosszú időre megőrzik a bennük valaha őrzött értékes kenetek illatát. Két zsoltárpárról van szó, egyrészt a 41. és 42., másrészt a 22. és 116. zsoltárról. Mind a négy énekkel kapcsolatban vannak jelek, melyek nagyon valószínűvé teszik Húsvét éjjeli használatukat: a 41. zsoltárt akkor használták, amikor a keresztelő kúthoz vonultak1 2 — hiszen egy részlete a mostani Húsvét éjjeli liturgiában3 is tovább él; a 42. zsoltárt akkor, amikor a keresztkúttól az első szent áldozat és az első szentáldozás4 oltárához vonultak; a 22. zsoltárt mint a három húsvéti szentséget titokzatosan magába foglaló imaformát5 és a 116. zsoltárt, mely minden keresztségi és húsvéti ünneplés alapmotívumát kiemeli: quoniam confirmata est super nos misericordia eius. A VI. sz-i Nápolyban annyira sajátosan keresztény és húsvéti tartalmúnak találták a 22. és 116. zsoltárt,

1 Ambrosius, Explan. ps. 1,9 (CSEL 64,7 Petschenig)

2 Vő. H. Ch. Puech, Le Cerf et le Serpent. Notes sur le Symbolisme de la mosaïque découverte de l’Henchir Messaouda; Cahiers Archéologiques IV (1949), 17-60; kérdésünkhöz: 43-46.

3 Szerencsére az dsi „Sicut cervus” szerepét az új Húsvét éjjeli szertartás rendjének második megfogalmazásában 1952-ben legalább annyiban helyreállították, hogy kíséröénekként éneklik a körmenethez, amely a kóruson megszentelt keresztvizet a keresztkúthoz viszi.

4 Vö Ambrosius, De myst. 8,43; De sacr. 4, 2,7 (Flor. Patr. VII, 31, 156 Quasten), ld. még J. A. Jungmann, Missarum Sollemnia, második kiadás, I (Wien 1949), 364.

5 Vö. Danielou, Le Psaume XXII et l’Initiation chrétienne: La Maison Dieu 23 (1950), 54-69.

35