Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Papp Miklós: Az emberi személy kibontakozása az idő és az embertárs dimenziójában

Találkozás a többiekkel: a közösség Az ember személyként való létezési formája nem merül ki az Én és Te találkozásában. Személyes viszony nemcsak négyszemközt lehet. Ha az Éri csak a Te-ig jut el, az még lehet páros önzés, ami pl. kizárólagos barátoknál, fiatal házasoknál elég gyakran előfordulhat. Az igazi beteljesülés csak az ÉN — TE — MI relációban történhet. Az ember rendeltetése a társadalmi élet minden területén az, hogy személy legyen, és másokkal együtt tartós vagy átmeneti csoportokat hozzon létre. így mindenki kis intim csoportokhoz (csa­lád,barátság) és nagyobb formális csoportokhoz (munkahely) tartozik. Az emberek gyakran határozzák meg magukat (és másokat is) azoknak a csopor­toknak a segítségével, amelyekhez tartoznak. Az identitás fontos forrásai ezek. Ilyenkor az embertársra nem mint szabadságunk lehatárolójára tekin­tünk, hanem szabadságunk beteljesítőjeként üdvözöljük; hiszen szabadság­ként azt az állapotot értjük, melyben az ember úgy érzi: léte egybecseng ren­deltetésével. Tehát épp a másik ember társaságában érzem magam szabad­nak, mivel rendeltetésem a társas-ság. Különösen azért a csoportért érzünk különleges elkötelezettséget és hűsé­get, amelyért áldozatot hoztunk, és amelybe nehéz volt bekerülnünk. A cso­portszellem érdekében néha ezt tudatosan alkalmazzák. Minél erősebben azonosul valaki a csoporttal, annál valószínűbb, hogy egyéni viselkedését a csoportfolyamatok képesek megváltoztatni (csoportdinamika). A társas élet egyik rejtélye, hogy az egyénenként nagyon különböző em­berek miként képesek együtt élni csoportokban, közösségekben. Minden em­beri csoport csak azért létezhet, mert tagjai bizonyos normákhoz ragaszkod­nak. Minden csoport kifejleszti saját írott és/vagy íratlan szabályait, és elvár­ja, hogy tagjai ezeket betartsák.Ezt nevezzük jognak. Megnyugtató, hogy az érdek és szeretetszálak áttekinthetetlenségében a jog az, ami szabályozza az egyén és a közösség szabadsághatárait. A hűségben kibontakozó szeretet nemcsak alkalomszerű közösségi élménnyel ajándékozza meg az embert, ha­nem szilárd jogrendet is alkot. Tuckmann szerint a csoportoknak négy különböző fejlődési szakaszon kell keresztülmenniük, mielőtt megerősödnének. A közösség fejlődése bo­nyolult interakciók során megy végbe, melyekben a partnerek fokozatosan megismerik egymást, és egyre jobban elköteleződnek egymás iránt. Olyan ez, mint egy „többlépcsős szűrő”. A kapcsolat bármely szakaszban elakadhat, fejlődése megszűnhet. De minden szűrő után ott van egy még nagyobb köve­telményeket támasztó szűrő, amin át kell jutni. így a kapcsolat egyre elkötele­zettebb lesz. „Az alakulás az egymás és a csoport előtt álló feladat megismeré­se. A viharzás a kritikus szakasz, melyben az egyéni különbségek és konfliktu­sok a felszínre kerülnek; és a státusokért és a különböző szerepekért való ver­sengés megjelenik. A normázás az a szakasz, melyben a közös csoportnor­213

Next

/
Oldalképek
Tartalom