Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
Gárdonyi Máté: A magyar egyházpolitika tényezői 1848 és 1918 között
3. A Szentszék Két tényező korlátozta erősen a Szentszék magyarországi cselekvési lehetőségét. Az egyik, hogy a XVIII. század második felében uralomra jutott egyházpolitikai irányzat, a jozefinizmus, a XIX. század első felében — elsősorban I. Ferenc uralkodása alatt — nyíltan és korlátlanul érvényesült, a közvéleményt és a bürokráciát azonban a század második felében is befolyásolta, ekkor már a radikálisok egyházellenességével párosulva. Mind a jozefinizmus, mind a radikális liberalizmus arra törekedett, hogy a helyi egyházat elszakítsa a római központtól, s így nemzeti egyházat hozzon létre. A kapcsolatokat a jozefinizmus adminisztratív úton is akadályozta (pl. a szerzetesrendek esetében, vagy a királyi tetszvényjoggal élve), s később is történtek kísérletek erre. A forradalom és a dualizmus korában azonban inkább a sajtó közvéleményt befolyásoló hatását vették igénybe. így Magyarországon is egyfajta Róma-ellenesség alakult ki a világiak és az egyháziak körében. A jozefinizmus fölszámolására több kísérlet történt, kezdve azon, hogy az 1822-ben tartott esztergomi zsinathoz, melyet Rudnay prímás hívott össze, a Szentszék nem adott előzetes engedélyt, bár kérték azt.1 Később, különösen 1846-49 között, Viale Prela bécsi nuncius jelentős hatást fejtett ki, de a jozefinizmus következményeit csak a századfordulón számolták föl teljesen (a szerzetes- rendeknél; a magyar papnövendékek római tanulmányait szintén csak a század második felében engedélyezték).1 2 3 A másik korlátozó tényező a Szentszék diplomáciájának kettős jellegéből következett: egyrészt képviselte az egyetemes Egyház fejét az állam és a helyi egyház felé, másrészt az Egyházi Állam követe is volt. Ebből adott esetben zavarok keletkeztek. így 1848-ban a király által kinevezett új püspökök (Hám, Lonovics, Jekelfalussy, Horváth Mihály) szentszéki megerősítése azért maradt el — a forradalmi események gátló hatásán túl —, mert az éppen kirobbant osztrák-piemonti háború megítélésében mutatkozó római álláspont miatt megszakadt a diplomáciai kapcsolat Ausztria és az Egyházi Állam között. 1870-ben pedig az volt az osztrák és a magyar kormány válasza a pápai tévedhetetlenség dogmájának kimondására, hogy a királyi tetszvény- jog fölújítása és az 1855. évi konkordátum nyílt hatályon kívül helyezése mellett a római kérdésben egyértelműen a pápa ellen foglaltak állást. 1 Hermann i. m. 400 2 Balartyi György: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon, kézirat, és Lukács i.m. 56 3 Lukács i. m. 48 185
