Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Gárdonyi Máté: A magyar egyházpolitika tényezői 1848 és 1918 között

így a Szentszék a Katolikus Egyház magyarországi helyzetét megszilárdító befolyását korlátlanul csak az 1849 és 1867 közé eső időben érvényesíthette. Ebben az időszakban Ferenc József is — elsősorban katolikus neveltetésénél fogva — és a politikai erők is — hatalmuk legitimálásához a Katolikus Egyház támogatását keresve — hajlandónak mutatkoztak arra, hogy a Szentszék igényeit kielégítsék. Ennek a folyamatnak az 1855-ben kötött konkordátum volt a csúcspontja. Viale Prela bécsi nunciusnak az előkészítő tárgyalásokról szóló jelentéseiből kiderül, hogy a Szentszék célja elsősorban a püspökök jogainak kiterjesztése és megerősítése, valamint a házasságjog megnyugtató rendezése volt. A római instrukciók azt jelölik meg irányelvként, hogy törekedni kell a magyar Egyház előnyeinek a többi tartományra való kiterjesztésére is.1 A magyar Egyház előnye itt az egyházi bíróságok illetékességének szélesebb körét jelenti. A konkordátumban (1855. augusztus 18-án írták alá) végül is nem foglalkoztak konkrétan házasságjogi kérdésekkel, viszont megerősítették a Katolikus Egyház előjogait, biztosították a püspökök szabad érintkezését a Szentszékkel és az egyházkormányzati szabadságot. így a konkordátum megfelelő biztonságot nyújtott a Katolikus Egyház számára, bár az állami törekvésekben továbbra is nyomon követhető az a szándék, hogy az állam szerepét növeljék (pl. az iskolaügyben, egyházmegyék alapításában).1 2 3 A konkordátum érvényessége a kiegyezéskor gyakorlatilag megszűnt mind Ausztriában, mind Magyarországon. Nálunk azért, mert közjogi alapon sosem ismerték el azt az országra nézve érvényesnek, mivel az Országgyűlés jóváhagyása nélkül kötötték. 1870-ben pedig jogilag is fölmondták a konkordátumot.

A Szentszék a későbbiekben is igyekezett befolyást gyakorolni az egyházat érintő állami törvényhozásra, sikertelenül. Ez történt az 1868. májusi és az 1874. májusi osztrák vallásügyi törvények parlamenti vitája idején.'1 Ez utóbbi esetben IX. Piusz pápa tiltakozásra fölszólító enciklikáját gróf And- rássy Gyula közös külügyminiszter a Monarchia belügyeibe való beavatkozásként értékelte és visszautasította.4 XIII. Leó pápa enciklikája, melyet 1886-ban, Budavár visszafoglalásának kétszázadik évfordulóján a magyar nemzethez intézett, kisebb vihart kavart. Az enciklikában ugyanis az ún. elke1 Lukács i. m. 101-102

2 Lukács i. m. 109

3 Lukács i. m. 159 és 180

4 Lukács i. m. 180

186