Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
Gárdonyi Máté: A magyar egyházpolitika tényezői 1848 és 1918 között
ügyek pontos ellenőrzését. Azaz az egyház „állam az államban” jellegét kívánták megszüntetni. Emellett egyes politikusok, akik szintén hithű katolikusok voltak, azért vállalkoztak a Katolikus Egyházat sértő törvények meghozatalára, mert zavarta őket a fejetlenség, amely ezen a területen uralkodott, s mint jó hivatalnokok, szerettek volna rendet teremteni. Ilyen politikus volt például gróf Csáky Albin, az első Wekerle-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, aki a házasságjogi törvényeket beterjesztette (a házasságjog állami szabályozásáig Magyaroszágon ötféle felekezeti törvénykezés volt érvényben egymás mellett).1 Arra azonban egy kormány sem vállalkozott, hogy a deáki programot következetesen megvalósítsa. így az abban szereplő törekvések az aktuális politikai helyzet függvényében érvényesültek — vagy éppen nem érvényesültek —, és ki voltak téve a kormányok és pártok taktikázásának. Ezért a legfontosabb kérdés, vagyis az állam és az egyházak hatáskörének pontos, törvényes szétválasztása, szóba sem került. A Katolikus Egyházra nézve ez súlyos következményekkel járt. Elég, ha csak arra a befolyásra gondolunk, amit az állam a püspöki kinevezésekre gyakorolt, vagy arra, hogy az eredetileg katolikus jellegű vallás- és tanulmányi alap vagyonát az állam kezelte. A királyi tetszvényjogot az I. Vatikáni Zsinat tévedhetetlenség-dogmájának a kapcsán újították föl, hogy ennek kihirdetését megakadályozzák, ám kompromisszumot kötve eltekintettek azoknak a püspököknek a felelőségre vonásától, akik a dogmát mégis kihirdették. A konkordátum hivatalos fölmondása szintén ellenlépés volt a tévedhetetlenség dogmájának kimondására. A főrendiház reformja 1885-ben történt meg, ekkor kimaradtak a felsőházból a címzetes püspökök és bekerültek a protestáns egyházi vezetők. Ez az erősen protestáns színezetű Tisza-kormány taktikai lépése volt.1 2 A házasságjog reformjának és a polgári házasság bevezetésének fölvetése egyrészt a már említett cél érdekében történt, vagyis, hogy a közvélemény figyelmét eltereljék a dualista állam- szervezetet kikezdő közjogi vitákról. Másrészt a törvények fölötti viták során (1890-94) az eltérő álláspontokat kihasználva buktatták meg gróf Szapáry Gyula miniszterelnököt 1892-ben. A bevezetendő polgári házasság módját eldöntő minisztertanácsi ülésen ugyanis, ahol Szapáry a pusztán kisegítő jel1 Gratz i. m. I. 292 és 295 2 Gratz i. m. I. 226 183
