Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
W. C. von Unnrik: Kereszténység és nacionalizmus az Egyház történetének első századaiban
meg — „tertium genus” (v.ö. Kol 3,11). Szívesen mutatnak rá arra, hogy a Római Birodalom születése és Krisztus születése időben egybeesett. Ezért énekelte meg Melitón a római állam dicséretét (fr. 1, Goodspeed, p. 307-308), Origenész pedig a Birodalom egységében Istennek azt az ajándékát látta, amely a béke Evangéliumának sikeres igehirdetését alapozta meg. Ahol más törvényadók kudarcot vallottak, ott Krisztus győzedelmeskedett: az egész görög (azaz: civilizált) világban és a föld barbár vidékein igen sokan élnek, akik elhagyták őseik törvényeit, és az üldözések ellenére Isten törvényeit követik. Hiszen a cél, amely körül minden fordul, nem valamely földi királyság, hanem Isten Országa, amely nem evilágból való. Olvashatjuk Hermász szavait: „Azt mondta nekem: Tudjátok meg ti, az Isten szolgái, hogy idegenben laktok, mert a ti városotok messze van ettől a várostól” (ezért ne akarjon senki tulajdont szerezni); „azt mondja majd neked ennek a városnak az ura: Nem akarom, hogy itt lakjál az én városomban, menj el ebből a városból, mert nem az én törvényeim szerint éltél!” Majd buzdítás következik, hogy éljünk Isten törvényei szerint: „Tedd a saját feladatodat, és megmenekülsz” (Mand. I. 1-3). Ebben találjuk megfogalmazva azt a bizonyosságot, azt a világtól való távolságot, amelyet a legkorábbi keresztények éreztek a világgal szemben, és egyben a római nemzeti érzéssel szemben is. A katolikus egyház — amely magához öleli az egész világot (némelyek büszkén vallják meg ezt) — a mennyek Országának szüntelen várására szólítja az embert, ezen Ország felé vezeti őt, és maga is érte él. Izgatott várakozással arra a végre tekintettek a hívók, és arra készülődtek, amikor Isten lesz a mindenek fölött való Király. A Didakhé imádsága áradó mondatokkal szövi ezt tovább: „Emlékezzél meg, Uram, egyházadról, szabadítsd meg őt minden gonosztól, és tedd tökéletessé szereteted- ben, és gyújtsd össze a négy szél irányából a megszenteltet Országodba, amit neki készítettél! Jöjjön a kegyelem, és múljon el e világ! Hozsanna Dávid Istenének!” (X. 5). Jól kifejeződik ebben az első századok kereszténységének egész magatartása azon kor nemzeti hatalmai iránt. Fordította: Gödölle Márton 177
