Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
Joseph Imbach: Kiáltanunk kell, mert ínséget szenvedünk!
iskolázásának, mert ameddig nem vagy képes hangosabban kiálltam, te mindig az áldozatok közé fogsz tartozni... Aki a történetet így interpretálja, az rosszul olvassa. A férfi nem pedagógus hanem gazember, egy torokmetsző és kizsákmányoló. Mert miután bizonyosságot szerzett a fiú gyámoltalansága és gyengesége felől, elragadta tőle az utolsó pénzét is. Egyfajta nevelői szándék viszont kétségtelenül megjelenik a Brecht által mesélő Keuner úrban (és evvel együtt az íróban is), akinek ez az üzenete: így van ez a mostani életben; ilyen brutálisan megy végbe a valóságban. Aki nem tud védekezni attól elveszik mindenét. Aki félénken viselkedik, az eleve elveszik; aki gyengeségét megmutatja az elkerülhetetlenül a kerék alá jut. Hogy Brecht tanítása ebbe az irányba mutat, az abban a kezdeti kijelentésben mutatkozik meg, ami a történet megértésének a kulcsa is egyúttal :Ke- uner úr beszélt a rossz szokásról, hogy az elszenvedett igazságtalanságokat az emberek elhallgatva magukba fojtják. A jelenet, ami utána következik csak azt az okot mutatja, ahonnan ez a rossz szokás származik: aki mindent lenyel az örökre „pali” marad. Kétségtelenül ébben áll a történet erkölcsi tanítása: az elszenvedet igazságtalanságot soha nem szabad eltűrnünk. Kis lázongás és ellenkezés, felszíni tiltakozások nem járulnak hozzá a helyzet javulásához. Sokkal inkább arra van szükség, hogy a haragot és a dühöt kikiabáljuk, hangosan és elégségesen sokáig kiabáljunk segítségért. Ne elégedjünk meg ezzel A nyafka gyermekek azonban mindig terhesek. Ezért megpróbálja az ember elhallgattatni őket vagy azzal, hogy enged, vagy úgy, hogy beléjük fojtja a szót, betömi a szájukat. Márk evangéliuma egy Jézussal való találkozást beszél el, amely ezt a két lehetőséget igazán szemléletesen mutatja: „Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus.Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: .Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!’ Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: .Dávid Fia, könyörülj rajtam!’ Jézus megállt és ezt mondta: .Hívjátok ide!’ A vakot odahívták ezekkel a szavakkal: .Bízzál! Kelj fel! Hív téged!’ O pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: ,Mit kívánsz, mit tegyek veled?’ A vak ezt mondta: .Mester, hogy újra lássak.’ Jézus ekkor így szólt hozzá: ,Menj el, a hited megtartott téged.’ És azonnal újra látott, és követte őt az úton.” (Mk 10,46-52 ) 152
