Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
Joseph Imbach: Kiáltanunk kell, mert ínséget szenvedünk!
Joseph Imbach: Kiáltanunk kell, mert ínséget szenvedünk!1 Mit tesz egy olyan ember, aki teljesen a végét járja? Aki gyámoltalannak, erőtlenek, tehetetlennek érzi magát? Felkiált a dühtől, a tehetetlenségtől, a hangos kétségbeeséstől. Majd, talán mindenekelőtt segítségért kiált. Ha egyáltalán van még ehhez ereje. Bertold Brecht ezt az egyik történetén illusztrálta, amely Keuner úrról szól, „A gyámoltalan fiú” című művében. Keuner úr arról a rossz szokásról beszélt, hogy az elszenvedett igazságtalanságokat az emberek elhallgatva magukba fojtják, és elmesélte a következő történetet: „Egy járókelő megkérdezte a magában sírdogáló ifjút a bánatáról. — Volt két márkám mozira — mondta a fiú — de jött egy férfi és elvette az egyiket. — Azzal egy fiatalemberre mutatott aki kicsit távolabb volt. — Nem kiabálták segítségért? — kérdezte az ember. — Dehogynem! — mondta az ifjú és kicsit erősebben kezdett hüppögni. — Nem hallott téged senki? — kérdezte tovább az ember, miközben szeretetteljesen megsimogatta a fiút. — Nem — zokogta az ifjú. — Nem tudtál hangosabban kiáltani1? — kérdezte az ember. — Nem — mondta a gyerek és új reménnyel tekintett rá, mert a férfi rámosolygott. — Akkor add ide amazt is — mondta a férfi és elvette a kezéből az utolsó márkát is, azzal zavartalanul továbbment.” Milyen erkölcsi tanítást tartalmaz ez a történet? A cselekmény könnyen elgondolható, egyszerű és átlátszó. Minden olvasó azt várja, hogy a férfi a fiúnak segít, mivel mosolygott rá és szeretetteljesen megsimogatta. De később kiderül, hogy ez csak a taktikájához tartozott. Mihelyt megtudta, hogy semmitől sem kell tartania, mert a gyerek nem tud elég hangosan kiabálni, elvette tőle az utolsó pénzét is és tovább ment zavartalanul. Az ifjúnak a két márka egy egész vagyont jelentett míg a férfinek csak egy csekély összeget. De akkor miért rabolta ki a fiút, ahelyett, — mint ahogy szeretnénk — hogy segített volna rajta? Vagy, éppen ellenkezőleg, így akar rajta segíteni, úgyszólván maradandóan, és ilyen álnok módon? Mindamellett feltételezhető, hogy mindezt nevelői szándékból cselekedte. Ebben az esetben lelkiismeretlen, gátlástalan eljárása és gondtalan távozása noha fájdalmas, de végülis szükséges lecke lenne. Úgymond tanítás az életre: kedves ifjú amire neked szükséged van, az egy egészen különleges módja a hangod 1 Joseph Imbach: Jesus begegnen 1992. 51-63. 151
