Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Carlo M. Martini: A kereszt megértése

lyen nagylelkű: Jézus, Mózes és Illés számára külön sátrakat akar építeni, míg ők, az apostolok a szabadban kénytelenek maradni. Mégis, Péter úgy érzi, hogy most ő van a középpontban. Ő gondoskodik a Mesterről, s talán ezzel az öntudattal megy le még a hegyről is. Az odalent maradt apostolok nem tudták kiűzni a gonosz lelket egy fiúból (Lk 9,40), s Péter talán bizonyos beképzeltséggel nézett le rájuk. Péter (és alapjában véve mi éppen úgy gondolkodunk, ahogy ő) azonosította magát Isten országával, úgy vélte, hogy képes teljesíteni valami nagyot, képes mindennel törődni, ahogy Jézus, sőt kicsit még nála is jobban. Gondolkodjunk el azon, mennyire átjár minket is ez a látásmód cselekedeteinkkel vagy az Egyházzal kapcsolatban. Mi nem azonosulunk-e munkánkkal, s nem tartjuk-e azt inkább saját tennivalónknak, mint az Úr feladatának?

Péter az utolsó vacsorán

E jelenet után az utolsó vacsorán történteket vesszük szemügyre (Lk 22,31-34). Látjuk, hogy a megszólításban ismétlődik a név, s ez hangsúlyt ad (ahogy például Mária és Márta jelenetében): „Simon, Simon, a sátán hatalmat kért magának fölöttetek, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy meginogj a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet.”

Próbáljuk meg itt újra átélni Péter helyzetét, akit Jézus oly aggódva és gyengéden szólít meg: „Simon, Simon”. Telve szeretettel inti: „Péter, nem érted a helyzetet, és nem látod, hogy mi történik körülötted. Azt gondolod, képes lennél valamiféle csodát tenni értem, szinte jótevőmnek, megmentőm- nek tartod magad. Nézd, Péter, imádkoztam érted. Szükséged van az imádságomra. Veszélyben forog a hited. Imádkoztam érted, hogy megerősíthesd a többieket; de erre csak akkor leszel képes, ha megtértél.” Ez különösen finom intés: „Vigyázz, mert a szakadék szélén állsz. Azt hiszed, segítesz hordanom a keresztet, de az valójában majdnem összenyom téged.” És milyen feleletet ad Péter? Válasza nagyon szépen hangzik: „Uram, kész vagyok veled menni.” Lehetne szebbet kigondolni? Azt hinné az ember, kész a döntés, a gyakorlóidőnek vége. Péter fölkészült, minden rendben. De bármily szépek is legyenek e szavak, a dolog nem ezeken múlik. Az ember azon szavakat véli hallani, melyeket Szent Ignác Jézus szájába ad: „Annak, aki velem akar jönni, velem kell fáradoznia, hogy amiként követett engem a szenvedésben, kövessen a dicsőségben is.” (95. pont)

Péter teljesen félreérti az Úr szavait. Az Úr azt mondja: „Amikor megtérsz, te erősíted meg testvéreidet.” De ahelyett, hogy az előtte mondott szavakból (imádkoztam érted) kihallaná a saját gyöngeségét és nyomorúságát, Péter magabiztos lesz. Nem hallja az intést, hogy térjen meg, hite veszélyben

12