Munkálatok 1987 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1987)
Székely János: Új tanítás hatalommal
78 két tesznek. Tudásuk elbizakodottá teszi őket: a finom teológiai útvesztőkben elvesz Isten akaratának ra- dikalitása /Mk 7,9 - korbán; Mt 25,16: aranyra esküszik; vö. "Lerontom a bölcsek bölcsességét", íz 29,14; "Hol van már,aki számolt, hol van, aki mérlegelt?" íz 33,18/, amellyel igy szembekerülnek, s a próféták gyil kosaivá válnak. Az értelmi kutatás /kibúvók keresése/ ugyanis sokszor az akarati döntés halasztgatésát palás tolja. Jézus ezért halálos ellensége minden kazuiszti- kának. Legsúlyosabb vétkük tehát az, hogy bár tanitják de nem teszik Isten akaratát. A Márkevangélium úgy mutatja be az Írástudókat, mint Jézus legfőbb ellenségeit. Először Jézus hatalma /= Istennek benne kinyilvánuló hatalma/ ellen szólalnak föl /tók 2,1-1?/. De mi lehet ennek az oka, hogy ilyen komoly vallási törekvések e nyire a vis szájukra sültek el? Meglepő a válasz: az Írástudók és a farizeusok nem vették komolyan a bűnt. Hogyhogy? Éppen ők, akik a legkisebb törvényszegésre is figyeltek? Igen, mégpedig két okból: a kazuisztikájuk és az érdemelméletük miatt. Minden bűnt izoláltan néztek, a bűnöket felosztották súlyosakra és kevésbé súlyosakra s a lényeg csak az volt, hogy a súlyosakat elkerüljék /mai párhuzamok vonhatók/ Azt, hogy minden bűn isten megsértése, elfeledték. Úgy gondolták, hogy érdemeikkel /és az atyák érdemeivel/ ellensúlyozhatják az isteni mérlegen az elkövetett bűneiket. A jótetteket mint mennyei tőicét fogták föl, s a lényeg csak az volt, hogy több jótette legyen az embernek,mint bűne. így végülis bebiztosították magukat Istennel szemben. Ok jámborok voltak, Abraham fiai, magabiztosan tárgyaltak Istennel /Lk 18,9-’ A farizeus é3 a vámos/, -"kinek nincs bűntudata, annak hamarosan nemlesz szüksége Istenre, biztosak benne, hogy Isten véleménye jó róluk, azaz tulajdonképpen nem érdekli őket Isten véleménye. /Az egész nagy önbecsapás./ Már csak az emberek jó véleményét igyekeznek elnyerni, önteltek és érzéketlenek lesznek, felebarátjukat nem értékelik. /Mk 15,25: tékozló fiú bátyja; 7,39: bűnös asszony és Simon farizeus./ Jézus mindezzel szemben a "kis-bünök" súlyát - pl. nyelv-bűnök: Mt 5,22: "aki azt mondja: te hülye..." /a "raka" szó az egyik legáltalánosabb és legártalmatlanabb zsidó kifejezés volt/’ "aki bűnös vággyal asszonyra néz..."-; Isten
