Munkálatok 1987 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1987)

Nyámándi Lajos: Izrael történetszemlélete a prófétai írásokban

- 36 tológia ilyetén fölfogása abban különbözik minden régi értelmezéstől, ho£$r nem föltételezi az eszkatologikus várakozás egész ideakomplexumát - amiből ugyan táplálkozik a prófétai igehirdetés - és nincs semmiféle előreadott sémája. Az eszkatológia jelensége újra leegyszerűsödik, redukálódik arra a forradalmi tényre,hogy a próféták egészen uj isteni cselekedetet láttak Izraelben bekövetkezni. Isten szabad kezdeményezése ugyanis a régi fölfogásban kezdte aktualitását veszteni. Azonban mostantól fogva élet és halál az eljövendőben dől el Izrael számára. A szemléletváltozás oka a történelemben keresendő, amelyet Izrael eddig másaként élt át, és abban a fölismerésben, hogy a nép a királyok idejében eloldotta magát a régi, Jahvéhoz fűződő kapcsolatától. Abból, hogy a prófétáknak nem volt valamiféle uj elképzeléskompi exuraa , azonban az i3 világosan látszik, hogy az uj üdvtörténést mintegy teljesen a régi formában várták /honfoglalás- uj honfoglalás/. Az uj kibontakozásnál ők is a régi üdvértelmezésre nyúltak vissza.

Látjuk tehát, hogy a hangsúly egészében a megújulásra tevődik rá. Látjuk azt is, hogy milyen erős volt a próféták üdvtörténettel való összekötötteége, s tulajdonképpen ez mérvadó a végidőbeli eszakton konstrukciójához. A kortársakat mindenképpen ösztönözte ez a hivás, hogy masukat egy eljövendő isteni történésre fölkészítsék, hogy magukba szánjanak. Előrehaladásra ösztönözte őket, mivel a próféták által olyan területre lettek utasítva, amely vallási ismereteik és tapasztalataik számára apeiron volt. 3 itt eljutottunk következő pontunkhoz, amelyben az eszkatologikus várakozás vetületét szemléljük a közösség és a személy életében.

3. Az előzőeknél rövidebb lélegzettel tárgyaljuk ezt a pontot. Segítségül hívjuk a jelentésmeghatározást /32.old./ és Mowinckel megfontolását /34.old./. A kollektiv értelmezés megragadásánál könnyebb a dolgunk, hisz Izrael önmagát mindig mint Isten népét élte meg. Isten mindig népe javára cselekszik, népét vezeti. E népnek adja az országot; mindig előtérben áll a nép a személlyel szemben /Lev 20,1-6/. Az eszkatologikus közel- illetve végidő-várasban is főként Izrael kollektivitása jelenik meg /íz 9,1-2; 60,13-16/. Azt, hogy íz-