Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

Az egyiptomi rabszolgaságból való megmentésünk határán egy feltétel áll: meg kell szelídülnünk, más szóval fel kell ismernünk jelen helyzetünkben az isteni akarat jelenlétét, mélységét és fontosságát és azt, hogy itt nincs helye sem menekülésnek, sem lázadásnak, hanem kizárólag egy Isten által vezetett folyamatnak, amely a bennünk lévő Mennyek Országával kezdődik, és a földi mennyországhoz vezet. Az ingadozás és a belső harc korszaka ez: "Uram, ne vigy minket kisértésbe, oltalmazz meg a megpróbáltatásokban, segits a küzdelemben, a- mely elkezdődött immár számunkra." És igy jutunk ahhoz a ponthoz, ahonnan már elindulhatunk. Pillantsunk vissza könyvére: a zsidók jól tudták, hogy nem születtek rabszolgának, hanem Isten népeként, erkölcsi gyengeségük miatt váltak rabszolgákká. Vállalniok kellett a kockázatot, mert rabszolgatartó még soha senkit nem szabadított fel, át kellett kelniök a Vörös tengeren, de a Vörös tengeren túl még nem az Ígéret földjére, hanem égető sivatagra találtak és tökéletesen tudták, hogy nagy nehézségek árán kell majd azon keresztülvágniuk. Ugyanez történik velünk is, amikor elhatározzuk, hogy elindulunk rabszolgaságunkból a szabadság felé: tisztában kell lennünk azzal, hogy az utón az erőszak, az ámítás, a belső ellenség támadása ér majd bennünket, régi szokásaink és biztonság utáni vágyunk leselkednek ránk, a messzi sivatagon kívül pedig semmi sem vár minket. Túl azon, ott az ígéret földje, de még nagyon messze, el kell tehát fogadnunk az utazással járó kockázatot.

Egy dolog határvonalként húzódik Egyiptom és a sivatag, rabszolgaság és szabadság között: az a pillanat, amikor eltökélten cselekszünk, uj emberré válunk és gyökeresen uj erkölcsi állapotot hozunk magunkban létre. Földrajzi viszonylatban ez volt a Vörös tenger, az Ur imádságában pedig ezek a szavak: "bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is meg- bocsájtunk az ellenünk vétkezőknek." "Miképpen mi is megbo- csájtunk" - ez az a pillanat, amikor üdvösségünket saját kezünkbe vesszük, mert Istennek minden tette a mi tetteinktől függ, és ez mindennapi életünkben óriási jelentőséggel bir. Ha ezek az emberek, akik Egyiptomból az Ígéret földjére vándo95