Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Élő imádság
rolnak, magukkal hozzák Egyiptom földjéről félelmüket, haragjukat, gyűlöletüket, sérelmeiket, akkor az Ígéret földjén is rabszolgák maradnak. Még születőiéiben lévő szabad emberek sem lesznek. Ezért áll tehát a határvonalnál, a tUzprőba és régi szokásaink csábítása között ez a szigorú feltétel, amelyen Isten soha nem könnyít: amiképpen megbocsátasz, amilyen mértékkel mérsz, ugyanolyan mértékkel méretsz te is, ha te megbocsátasz , neked is bocsánatban lesz részed, amit nem bocsátasz meg, fennmarad ellened. Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem akar megbocsájtani, de ha mi nem bocsájtunk meg, akkor megakadályozzuk, és visszautasítjuk a szeretet misztériumát, igy nincs számunkra hely a Mennyek Országában. Nem mehetünk tovább, ha nem nyerünk bocsánatot, és nem nyerünk bocsánatot addig, amig mindenkinek, aki megbántott minket, meg nem bocsájtottunk. Ez teljesen világos és egyértelmű kérdés és senkinek sincs joga saját magát Isten Mennyei Országába tartozónak képzelni, amig szivében haragot őriz. Az ellenségnek való megbocsájtás a keresztény első és legalapvetőbb jellemvonása, ha ez hiányzik, távolról sem vagyunk keresztények, hanem még a perzselő sinai pusztaságban vándorolunk. Megbocsájtani azonban rendkívül nehéz. A szív ellágyulá- sának pillanatában, egy érzelmi kitörés alkalmával viszonylag könnyű megbocsájtani,' kevesen tudják viszont, hogy mit jelent ezt nem visszavonni. Amit mi megbocsájtásnak nevezünk, az gyakran a másik próbára tétele, semmi egyéb; és szerencsés a bocsánatot nyert személy, ha csupán próbatételről és nem vizsgálati fogságról van szó. Türelmetlenül várjnk—a uaegbánás bizonyítékát, biztosak akarunk lenni abban, hogy a vétkes már megváltozott, de ez az állapot egy életen keresztül fennállhat, ily módon pedig viselkedésünk pontosan ellenkezője mindannak, amit az evangélium tanit és egyben parancsol. A megbocsátás törvénye tehát nem kicsiny patak csupán a rabszolgaság és a szabadság határán, hanem széles és mély: ez á Vörös tenger, A zsidók nem saját erejükből, nem ember készítette csónakokban jutottak át rajta, hanem Isten ereje szelte ketté a Vörös tengert; Isten vezette keresztül őket. Ahhoz azonban, hogy valakit Isten vezessen, teljesen közösséget kell vállalnia a 96
