Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

nyomdokain keresztül vezet. Valahányszor szivünk visszatér Egyiptom földjére, lépteink is visszafordulnak, eltévedünk. Is­ten kegyelme mindnyájunkat megszabadított, mindnyájan saját utunkat járjuk már, de ki mondhatja el magáról, hogy nem fordul állandóan vissza, nem tér le a helyes útról? "Ne vigy minket kísértésbe” - ne hagyd, hogy ismét rabszolgaságba süly- lyedjünk ! Amikor tudatára ébredünk rabszolgaságunknak, és a pusz­ta siránkozást, a nyomorúság érzését a reménytelenség és a lelki szegénység érzése váltja föl, egyiptomi fogságunkra a kö­vetkező Boldogságok szavai felelnek: "Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők örök- lik a földet" (Mt. 5,4-5). Ez a bánat, mely annak eredménye, hogy felfedezzük a Mennyek Országát, személyes felelősségün­ket, és rabszolga mivoltunk tragédiáját, sokkal keserűbb, mint az egyszerű rabszolga tengernyi bánata. Az a rabszolga egy külső állapot miatt panaszkodik; a bánkódó pedig, akit Isten áldása kisér, már nem panaszkodik, hanem remény vesztett; jól tudja, hogy külső rabszolgasága valami sokkal tragikusabbat fejez ki: belső rabszolgaságát, Isten közelségétől való elsza- kitottságát. Ebből az állapotból pedig nincs szabadulás addig, amig nem ismeri meg a szelídséget. A szelídség bonyolult sző, az idők folyamán különböző mel­lékértelmet vett fel, és mivel a gyakorlatban szerfelett ritka, nem fordulhatunk a szelíd emberekről szerzett tapasztalatunk­hoz, mely megadná a kulcsot a sző jelentéséhez. J. B. Phillips angol fordításában igy olvassuk: "Boldogok azok, akik semmit sem igényelnek", más szóval "boldogok azok, akik nem akar­nak birtokolni." Abban a pillanatban, amikor elhatározzuk, hogy nem akarunk birtokolni, szabadok vagyunk, mert amit birto­kolunk, valójában az tart minket birtokában. A szelídségnek egy másik értelmezését találjuk a görög szó szláv fordításá­ban, amely igy hangzik: "megszeliditett". Egy megszelídített ember vagy állat nem egyszerűen a fenyítéstől retteg, nem pusztán ura hatalmának alattvalója, hanem sokkal mélyebbre ható folyamat zajlott le benne: egészen uj tulajdonságot ismert meg, és e szelídség által elkerüli a kényszerítő erőszakot. 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom