Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Élő imádság
sokkal több rejlik, mintsem első pillantásra gondolnánk. Mindannyian tudjuk, mit jelent teljes szívből szeretni valakit, ismerjük az örömet, érezzük a vigasztaló meleget, melyet nemcsak a találkozás nyújt, hanem az is, ha csupán a szeretett személyre gondolunk. Istent is igy kell megpróbálnunk szeretni, hogy nevének hallatára végtelen melegséggel teljen meg szivünk és lelkünk. Állandóan tudatunkban kell lennie, akkor is, ha valójában csak néha gondolunk rá. Istent csak úgy szerethetjük minden erőnkből, ha kivetünk mindent, ami nem az Övé mibennünk, ha törekszünk arra, hogy egész lényünket Isten felé fordítsuk, akár imádságban, ami könnyebb, mert eleve Isten felé intézzük, akár cselekedetben, ami gyakorlást igényel, mivel cselekedeteink az anyagi világgal állnak kapcsolatban és igy külön erőfeszítésre van szükségünk ahhoz, hogy Istennek tudjuk ajánlani. A napkeleti bölcsek hosszú utat tettek meg és ki tudja, hányféle nehézséget kellett leküzdeniük. Mindannyian utón vagyunk éppúgy, mint ők. A bölcsek ajándékot vittek Jézusnak: aranyat a királynak, tömjént az Istennek, mirhát a halálra szánt embernek. Honnan veszünk aranyat, tömjént és mirhát mi, akik mindenért adósak vagyunk Istennek? Tudjuk, hogy mindenünk, ami van, Istentől származik, nem a miénk mindörökre és elszakithatatlanul. A szeretet kivételével mindent el lehet tőlünk venni, és igy egyedül ez az, amit mi adhatunk. Minden egyébtől végtagjainktól, szellemi képességünktől, vagyonúnktól megfoszthat bennünket az erőszak, de szeretetünket nincs eszköz, mely megszerezhetné, ha mi nem adjuk. Ebben az értelemben szeretetünkben szabadok vagyunk, mig a test és a lélek más tevékenysége közben nem vagyunk azok. Végeredményben még a szeretet is Isten ajándéka, mert magunk nem tudjuk létrehozni, mindazonáltal, ha egyszer tulajdonunkba jut, ez az egyetlen dolog, melyet tetszésünk szerint megtarthatunk vagy fölajánlhatunk. Bernanos mondja "Egy vidéki lelkész naplója"-ban, hogy büszkeségünket isfölajánlhatjuk: "Add oda maradéktalanul egész 82
