Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Élő imádság
büszkeségedet, adj oda mindent," Az ily módon felajánlott büszkeség a szeretet ajándéka lesz; és mindaz, ami a szeretet ajándéka, Istennek tetsző áldozat. "Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak” (Mt. 5,44): olyan parancs ez, amelyet többé-kevés- bé követni tudunk. Egészen más a helyzet viszont, amikor annak kell megbocsájtanunk, aki az általunk szeretett lénynek szenvedést okozott: ilyenkor úgy érezzük, hogy méltán illetnek bennünket hűtlenség vádjával. Minél nagyobb azonban a szenvedő iránt érzett szeretetünk, annál könnyebben tudunk szenvedésében osztozni és a szenvedést okozónak megbocsájtani. Akkor jutunk a szeretet legmagasabb fokára, amikor Jehel Mik- háel rabbival együtt igy szólhatunk: "én magam vagyok az, akit szeretek." Amig azt mondjuk "én" és "ő”, még nem vagyunk képesek megosztani, elfogadni a szenvedést. Istennek Szülője a kereszt lábánál nem úszott könnyekben, mint számos nyugati festményen látható; oly tökéletes közösségben volt fiával, hogy semmi ellen sem tiltakozott. Átélte Krisztussal együtt kereszt - refeszitését; saját halálát élte át. Mária most bevégezte azt, amit Krisztus bemutatásának a napján a templomban elkezdett, amikor fiát fölajánlotta. Izrael összes gyermekei közül egyedül az ő fiát fogadta el Isten véres áldozatként. Mária, aki azon a napon fiát a templomba hozta, most elfogadta föl ajánlásának a valóságban bekövetkezendő eredményét. Ahogyan Krisztus közösségben volt vele azon a napon, ugyanúgy 0 is teljes közösséget vállalt most fiával, és semmi ellen sem tiltakozott. A szeretet egyesit minket szeretetünk tárgyával. A szeretet teszi lehetővé, hogy maradéktalanul osztozzunk nemcsak a szenvedésben, hanem a szenvedés és a szenvedést okozó iránti magatartásban is. Nem tudjuk elképzelni, hogy Istennek Szülője, vagy János, a tanítvány tiltakoztak volna az ellen, ami a keresztrefeszitett Isten Fiának kifejezett akarata volt. "Senki sem veszi el az életemet éntőlem, hanem én adom oda magamtól" (Jn. 10,17-18.). Saját akarata szerint halt meg, önként, a világ megváltásáért; halála jelentette a megváltást, és mindazok, akik hittek Őbenne és egyek akartak lenni Ővele, 83
