Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
raszt, akit szent papja megkérdezett, hogy mit csinál órák hosszat a templomban ülve, ha még rózsafuzérét sem morzsol- gatja, s aki azt felelte: "En nézek őrá, ő pedig énrám, s boldogok vagyunk együtt”. Persze ez az egyszerű tekintet imája nem csak imádság, hanem átalakító erő is. Abban a módfölött szép könyvben, melyről már tettem említést, Alphonse de Chateaubriandnak "Az Ur válasza" cimü könyvében található az alábbi kis történet, mely leírja azt, hogyan alakított át - nemcsak belsőleg, hanem külsőleg is - a puszta tekintetnek elmélkedő imádsága egy gyermeket, aki teljesen önmagától kezdett igy imádkozni: 'Történetünk egy kis eldugott hegyi falucskában játszódott, mely egy magas gránitszikla alatt terült el, s ahol erre a sziklára egy óriási emberi alak volt rávésve. Ez az arc szinte uralma alatt tartotta a környező tájat óriási nagysága és fönséges kifejezése miatt. Alatta a falu úgy nézett ki, mint egy kis sárkány- vagy sőlyomfészek. A falu lakói úgy tartották, hogy egy napon egy rendkívül jóságos ember, aki épp úgy néz majd ki, mint a hegyoldalon lévő alak, el fog jönni a falucskájukba, hogy erényeit gyakorlatban is megmutassa, s nagy jótéteményt vigyen végbe. Egyre csak ezt mondogatták ők a hosszú estéken át, hogy oktassák vele gyermekeiket, újra felelevenítsék a boldog emlékeket az öregekben, reményt keltsenek a betegekben. Volt ott egy kisfiú, akire miután meghallgatta a történetet, az oly mély benyomást tett, hogy attól fogva szakadatlanul csak erről gondolkodott, és a sziklán lévő alakra tekintett. Gyakran üldögélt a küszöbön szája sarkába vett ujjal, s elnézte a lenti emberek fölé tornyosuló hatalmas óriást. Játék közben is meg-megállt, s elgondolkodott a csodálatos Ígéreten. Vajon miféle kincseket hoz majd ez a hős? - Napról napra szorosabban kötődött a sziklába vésett alakhoz, és lassacskán annyira megváltozott, hogy egészen úgy nézett ki, mint az. így ment ez egész gyermekkorán át __ Mig aztán egy napon végigment a falun, s barátai és társai meghökkenve néztek rá, mert rádöbbentek, hogy akiről az ősi hagyomány beszél, közöttük van. " 59
