Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Imádságos találkozások

Már Sziluán sztarec példája is mutatja, hogy az imádság megajándékoz bennünket mind Istennel, mind az emberrel: emberrel és Istennel. Ahogy rögtön kezdetben elmondottuk, a dolgok mélyére hatoló pillantás minden valóságról tudást nyújt számunkra: megismerhetjük általa mind látható társunkat, mind láthatatlan Társunkat.

Az imádság és felebarátunk

Mindez elvezet bennünket a találkozás vizsgálatának legvégső pontjához, az emberi közösséggel való találkozáshoz. Ez az emberi közösség két meglehetősen különböző módon juthat el hozzánk. Egyik oldalon ott van a világi közösség, a körülöttünk lévő teljes emberi világ, melynek részei vagyunk. Másik oldalon pedig az egyház közössége, melynek szintén részei vagyunk. A világi közösségben a kereszténynek Krisztust kell jelenvalővá tennie. Ez teljes elkötelezettséggel jár együtt.

A megváltás müvének központi eseménye Isten Igéjének megtestesülése, az a cselekedeti melynek során a szabad transzcendens Isten közülünk való lesz, hozzánk kötődik mindörökre. A kereszténynek ugyanígy kell a világba épülnie. Hát nem azt mondta Krisztus, hogy "amint Atyám küldött engem, úgy kül- delek titeket"? Nem azt mondta, hogy úgy küld el bennünket, mint juhokat a farkasok közé? Nem azt mondta, hogy a világban kell lennünk, de , nem e világból? - Mindez arra kötelez bennünket, hogy találkozzunk a világgal, mint egésszel: és személyesen is találkozzunk az emberi közösség minden tagjával, de uj módon: Isten szemléletmódjával és Istenben. Kötelez arra is, hogy mindent uj módon Ítéljünk meg, Isten módján, aki úgy szerette a világot, . hogy egyszülött Fiát adta megváltásáért. Az evangéliumban Isten és ember találkozásának szempontjából gyökeres értékváltozás történik. Nem úgy, hogy a jó és á gonosz elveszítik jelentőségüket, hanem úgy, hogy a gonoszt sebnek tekintjük, olyan betegségnek, mely társunknak u- gyan szenvedést okoz, de amitől mi is szenvedünk. Gyűlölhetjük a rosszat, s ugyanakkor szerfölött szerethetjük embertársainkat, egészen a halálig. Egy orosz vértanú-püspök azt mon60