Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
latfüzérekben, hanem úgy, hogy minden szót lágyan és nyugalommal emelt ki a csöndből, hegy fölajánlhassa Istennek, Összhangja folytán imádsága az ő benső csendjének kifejezésévé lett, s egyúttal persze Isten csöndjének részévé, amit ő ekkor érzett meg. Ez mindenki számára könnyen kipróbálható módszer. Természetesen megkívánja azt, hogy ellenszegüljünk a gondolatáradattal, a szív habozásával, a test nyugtalanságával és az akarat forgandóságával. Sok-sok gyakorlat létezik, mely asz- kézisen és pszichológián alapul. De ezek hiányában a legnagyobb haladáshoz épp az fog hozzásegíteni bennünket, ha Isten szine előtt átengedjük magunkat a csönd mélységeibe. Olykor ez a csönd még nyilvánvalóbban érkezik el hozzánk Istentől. Minden előjel nélkül hirtelen lecsöndesülve nyugton találjuk magunkat Istenben. A másokért végzett imádság vérünk ontását, és a szimpátia meg együttérzés határpontjának megfelelő önátadást jelenti számunkra. De a másokért végzett imádság egyúttal Krisztus utjának követése is, hiszen az ő közbenjárásának kifejezőivé válunk, egyesülve vele imádságban és megtestesülésében. Megtapasztaljuk a Lélek kimondhatatlan ső- hajtásáit szivünkben. És mennél nagyobb a szimpátiánk, mennél inkább azonosítjuk magunkat együttérzésünk révén azokkal, akikért imádkozunk, annál tökéletesebb a közösségünk az irgalmas Istennel. Az emberi szenvedésből felröppenő imádságunk Isten misztériumának mélyére vezet el. Először fájdalommal tudatosítjuk magunkban a szenvedést, majd ahogy imádságunk folytatódik, egyre inkább rádöbbenünk Isten jelenlétére, és eljön az a pillanat, amikor már nem látjuk a földet, hanem Isten mélységeibe jutunk át. Nyugalom, csönd, béke, és aztán a szeretet misztériumának mélyén újra megtaláljuk azokat, akikkel igy együttérez tünk. A Szeretet Lelke, Isten Lelke eljön hozzánk, és visszavezet bennünket a földre.De most már föld- hözkötöttségünkhöz hozzákapcsolódott az élő Istennek, a szeretet Istenének szemlélése. A csönd az Istennel való találkozáshoz vezet el bennünket valami egész nyugodt, egyszerű hitben; az "egyszerű tekintet imádságához", melyet gyönyörű szépen fejez ki az ars-i pa58
