Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
Röviddel pappászentelésem után elküldték egy öregotthonba, hogy a karácsonyt az öregekkel ünnepeljem. Egy meglehetősen öreg asszony jött be hozzám. Elmesélte, hogy már sok esztendeje állandóan mondogatja a Jézus-imát, de sohasem tapasztalhatta meg Isten jelenlétét. Fiatal létemre egyszerű választ adtam problémájára: "Hogyan sikerülhetne Istennek szóhoz jutnia, ha sohasem hagyod abba a beszédet? Adj neki alkalmat rá! Maradj csöndben!" "Hogyan tehetem meg ezt?" - kérdezte. Akkor adtam neki néhány tanácsot, melyeket azóta már másoknak is elmondtam, mert akkor hatásosnak bizonyultak. Azt javasoltam neki, hogy reggeli után hozza rendbe a szobáját, tegye a lehető legkényelmesebbé, aztán üljön le olyan helyzetbe, ahonnan láthatja az egész szobát, az ablakon át a kertet, s a kis olajlámpás ikonokat is. "Amikor aztán leültél, maradj nyugton egy negyed órányira Isten jelenlétében, de ü- gyelj rá, hogy ne imádkozz. Legyél annyira nyugodt, ameny- nyire csak lehetséges, és mivel nyilván nem tehetsz semmit, maradj egy helyben az Ur előtt, s majd mondd el, mi történt!" Néhány nap elmúltával boldogan jött vissza. Megérezte Is - ten jelenlétét. Gondosan kikérdeztem arról, hogy mi is történt. Azt mondta, hogy pontosan azt tette, amit én tanácsoltam. Leült, békés nyugalommal tekintett körül, érezve, hogy joga van ahhoz, hogy.ne tevékenykedjen és imádkozzon. Ahogyan elmesélte, évek óta először észrevette, hogy szobája békét sugároz, s hogy kényelmes benne lakni. Ránézett, és most végre meg is láthatta. Végre találkozhatott azzal a hellyel, melyben sok éve úgy éldegélt, hogy még nem is látta. Aztán észrevette a maga körül uralkodó békét és csöndet, melyet csak kiemelt a falióra ketyegése és a szék karján a kötőtűk csilin- gelése, A köröskörül megvalósult csend aztán egyre beljebb hatolt, s már teljesen átfogta őt. A csönd átjuttatta őt önmagából egy gazdagabb csöndbe, mely nem csupán a zsibongás hiányát, hanem lényegénél fogva valami gazdagságot jelentett; s aztán ennek központjában rátalált a jelenlétre. Amikor aztán végre megérezte ezt a jelenlétet, valami imádságra indította őt, dé már e csönd mélyéből: nem szóáradatokban és gondo57
