Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
szokása szerint különbséget tenni a sokféle forma között, hanem a szív mélyéről próbál egyszerű ragyogó formákat napvilágra hozni. Az elme ilyenkor végzi rendeltetésszerű munkáját. Önmagunkon túl iszonyú mélységekbe tekintünk, majd pedig megpróbálunk valamit kifejezni abból, amire áhítattal és tisztelettel találunk rá. Az ilyen szavak, amennyiben nem törekednek köznapivá tenni vagy intellektualizálni a teljes tapasztalást, nem törik meg a csöndet, hanem inkább kifejezik azt. Egy középkori karthauzi szerzetes fogalmazta meg a nagyszerű gondolatot, hogy ha Krisztus az Isten szava, Igéje, akkor az Atya alkotó csönd, aki egyetlenegy olyan szót tud kimondani, mely önmagának megfelel, mely az ő tökéletes kifejeződése. Valamit megérzűnk ebből csöndes pillanatainkban.Olykor ez a csönd csodaszerüen, Isten ajándékaként érkezik el hozzánk. Többnyire viszont meg kell tanulnunk helyet készíteni magunkban számára. Meg kell lennie bennünk a hitnek, kitartásnak, reménynek és annak a belső békének, amit a görög atyák hé- szükhiának hívtak. Az elmélkedéshez szükség van erre a csöndre, amit nem lehet sem aktivitásként, se passzivitásként meghatározni. Higgadt, körültekintő szemlélődés. Még a testi-lelki aszkézis révén is meg kell tanulnunk a belső csend tökéletes imádságának elérését. Most nem akarok ezen a ponton tovább időzni. Sokat lehet még olvasni erről azokban a könyvekben, melyeket ennek a tanulmánynak végén soroltunk fel. A csönd keresése A csöndet keresnünk kell mind az emberi, mind az isteni utón. Magunknak is keresnünk kell, de egyben ajándékként is várhatjuk. Az emberi keresést nagyszerűen Írja le Fr. Laurence középkori Írása az "Isten jelenlétének begyakorlásáról". Ennél sokkal szolidabb módon szeretném most én elmondani egy öregasszony történetét, aki számos esztendeje imádkozott már a- nélkül, hogy valamikor is megérezte volna Isten jelenlétét, de végül aztán a csöndben rátalált. 56
