Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Imádságos találkozások

látta, hogy ebből az eseményből számunkra az ő élete árán valami szerfölött jó fog származni.

Ebben az eseményben és az evangélium egyéb imádságaiban megláthatjuk, hogy az ima nem gyümölcsözik, mig a hit nem táplálja. Emlékszel még arra a fejezetre, mely szerint Krisztus semmilyen csodát nem művelhetett Názáretben? Mihelyt a hit megvan, adottak a feltételek a csodához, azaz Isten hatalomban eljövő Országához. Krisztus pedig betolakodás nélkül, egyszerűen annak jogán, hogy ő ura Országának, uralkodói teljhatalommal működésbe lép, válaszol imádságainkra, segit nekünk és megment bennünket. Hogyha hitünk szilárdan lehorgonyzóit őbenne, akkor végre osztozhatunk a világ felé tanúsított szeretetében, s részt veszünk az Isten csöndjével farkas- szemet néző magányában. Rá kell döbbennünk,hogy Isten csöndje vagy felszólítást jelent a bennünk szunnyadó erők számára, vagy pedig már el is érte ezt a hatását, és részvételt biztosit számunkra Krisztus megváltó müvében.

Az Isten csöndje és távolléte volt ez, de idetartozik az ember csöndje és távolléte is. Addig nem mélyülhet el és nem teljesedhet be egy találkozás, mig a két partner nem képes csöndben együtt lenni. Mig szavakra és tettekre, fogható bizonyítékokra van szükség, ez azt jelenti, hogy még nem jutottunk el a keresett mélységre és teljességre. Még nem tapasztaltuk meg a csöndet, mely átfogja két ember intim együttlétét. Mélyre nyúlik ez a belső csend, mélyebbre, mint ahol valaha is tudatosan jártunk: s benne végre rátalálhatunk Istenre, s Istennel és Istenben felebarátunkra is.

Ennek a csöndnek állapotában már nincs szükségünk szavakra ahhoz, hogy társunkat testközelben érezzük, hogy lényünk legmélyén lépjünk kapcsolatra vele, hogy önrragunkon túl eljussunk arra a fokra, amely egyesit bennünket. Ha aztán a csönd elég mély, akkor már megszólalhatunk ennek mélyéből, de óvatosan és vigyázva arra, nehogy megtörjük ezt szavaink zsibongó rendezetlenségével. Ilyenkor válik aztán szemlélődő- vé, kontern pl ativvá a gondolkodás. Elménk már nem iparkodik

55