Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Imádságos találkozások

Mikor Isten távolinak, az ég üresnek, az ür mérhetetlen­nek tűnik, imádságunkat talán nem is őhozzá kellene intéznünk, hanem jobb volna magunkhoz szólani. Imádságunk minden sza­vát saját lehangolt és alvó lelkűnkhöz kellene intéznünk. Lel­kűnkkel úgy kellene bánnunk, mint az anya,aki engedetlen gyer­mekét ölbe veszi, s mesét mond neki.A gyermek először nem vesz róla tudomást, majd figyelni kezd. Ugyanigy kellene el­kezdenünk: minden szót csak csupasz jelentésével, súlyára való tekintet nélkül kimondani. Először elmondjuk a szavakat, s csu­pán elménkkel értjük, majd szivünkhöz intézzük azokat, egy mon­datrészt vagy mondatot talán egyszer, kétszer, háromszor is­métlőnk el, hogy megpróbáljuk lángra lobbantani azt, ami ha­mu alatt parázslik még bennünk. Nem kell megfeszitenünk aka­ratunkat; hadd maradjon csak kényelmes, nyugodt. Mert a nyu­galom is hozzátartozik az aszkézishez. Képesnek kellene lennünk önmagunkat útnak ereszteni, si- mulékonyan alkalmazkodővá tenni, ha nem is passzívan, de mindenképpen az önátadás szellemében. Értelmesen oda kelle­ne figyelnünk, hogy mindazzal, ami még él bennünk, válaszol­hassunk is a meghitt szavakra, amelyeket szerte a sivatagok­ban az imádság és az istenihlette élet hősei ejtettek ki. Ha egyszerűen odafigyelünk ezekre a szavakra - minden erőfeszí­tés nélkül, tehát anélkül, hogy gyöngeségünket és kimerültsé­günket fokoznánk még ezzel -, s aztán elismételgetjük, igyek­szünk ízlelgetni és súlyúkat megérezni; akkor többnyire rövi­desen, de netán hosszabb idő elmúltával ezek a szavak újra megindítják bennünk az életet. Először szivünket, aztán akara­tunkat keltik életre, majd pedig újra aktívvá, az imádkozás fenséges tevékenységére képessé tesznek bennünket; Ilyenkor testünk mely az imaéletünkben megannyiszor nyű­göt jelent, mérhetetlenül értékes lesz. Ez a test, mely Krisz­tus testének tagja, a szentségekkel táplálkozva újjáépítheti lel­künket. A test ugyanis aktiv szerepet játszik benső életünkben. Akár érezzük, akár nem, ott van a lélek minden moccanásá­ban, minden érzelemben, gondolatban, minden akarati tevé­kenységben vagy transzcendentális tapasztalatban. A test vála­52

Next

/
Oldalképek
Tartalom