Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Imádságos találkozások

Uram, itt van szivem, tárva űröd felé.

Tudom, hogy nem válaszolsz.

Nem létezel, szivem vágya vagy.

Tudom, hazugság vagy, mégis imát rebeg ajkam és térdem. Széles tenyereid lezárultak, hatalmas szemed elfordult kétségbeesésemtől.

Tudom, képzelődésem vagy.

Uram, légy könyörületes reménytelenségemhez! Csöndességedhez kell kiáltanom.

Eg felé nyújtja tiszta kelyhét a téli éj.

Sötétség.

Én itt vagyok, a másik máshol, s a csönd nem hagy. Boldogtalanok vagyunk. A Sátán átprésel szűrőjén.

Mindketten szenvedünk, és ut nincs közöttünk, sem kéz, sem sző.

Csak a közölhetetlen közös éj,

mikor dolgozni nem tudunk, s a szeretet lehetetlen.

Figyelek, egymagám, és ez visszarettent.

A leánynak hangját hallom, az ő kiáltását.

Érzem, könnyed szél borzolja hajamat.

A vadállatok fogaitól, a haláltól mentsd meg őt!

Újra halált érzek fogaim között.

Gyomrom fölfordul, érzem lélegzetem.

A présben egyedül, mámorosán taposom a szőlőt egész éjjel, faltól falig, vadul kuncogva.

Szememnek alkotója nem fog vajon meglátni engem? Fülemnek alkotója vajon nem hallhat meg?

Tudom, a bűn nagy, de kegyelmed még nagyobb.

E világ fejedelmének órájában szabadíts meg minket gonosztól!