Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
fölhasználhassuk ezeket az imákat önmagunk felélesztésére illetve újraélesztésére. Hiszen az élet Isten szavából, Igéjéből származik. Kopár, szomorú időszakokban két dologra emlékezhetünk. Egy szentirási részből indulhatunk ki. Amikor erőtlenek vagyunk és szomorúság fog el bennünket, még akkor is el tudjuk vetni az Igét, és talán még csak jobban képesek vagyunk befogadására és gyümölcsöztetésére, mint gondolnánk. Olyan szentirási szövegeket kell választanunk, amelyekkel örökre más -más helyzetekben találkozik az ember; a melyeken már gyakran elgondolkodtunk, s válaszoltunk is rájuk; amelyek jelentenek valamit életünkben, sőt úgy átjárták azt, mint az é- lesztő, amit az asszony adott a tésztához. Újra el kell olvasnunk ezeket, amikor fogytán a lelkesedésünk. S ezekből kiindulva aztán Isten elé tárhatunk már egy olyan imádságot, amely netán hidegnek és halottnak tűnik számunkra, de legalább igaz. Természetesen nem csupán aSzentirásből imádkozhatunk ilyenkor, amikor kényszeriteni kell magunkat az imádságra. De ez mindig jő imádkozási mód. Különösen rosszabb pillanatainkban van szükségünk rá, hiszen Isten szava hatalommal teljes, teremtő szó. Túlnyúlik lelkünk mélységein, sőt maga az élet: s igy életet adhat számunkra is, mert itt maga Isten szól. Türelem önmagunkkal szemben Ha szentek készítette imákat használunk (ahogy az imént is mondottam, hasznos dolog ilyeneket készenlétben tartani), s ha magunk nem tudunk kitalálni saját imát, egyszóval hogyha halottnak érezzük magunkat, akkor meglehetősen nehéz fölismernünk azt, kihez is imádkozunk. Látszólag az Isten távol van, az ég üres, és mi úgy érezzük, mintha kétségbeesésünkben csak céltalanul kiabálnánk, anélkül, hogy bárki is meghallaná azt. Talán ismerősek Emile Verhaeren alábbi sorai: Imádással csordultig tele nyújtja ég felé tiszta kelyhét a téli éj. Magam is fölemelem szivemet, koromsötét éjszakáju szivemet. 50
